A valóság beismerése helyett egy egészen elképesztő elmélettel állt elő a miniszter. Mindenki csak a fejét fogja Nagy Márton legutóbbi kijelentése után.
Van az a szintje a politikai kommunikációnak, amikor a választók már nem tudják eldönteni, hogy sírjanak vagy nevessenek. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a legfrissebb, kijózanító gazdasági adatok után nem a beismerést választotta, hanem egy olyan váratlan gondolatkísérlettel állt elő, ami alapjaiban kérdőjelezi meg mindazt, amit a kormány az elmúlt másfél évtizedben a sikerről sulykolt.
Ahelyett, hogy szembenézne a ténnyel, hogy az ígért „repülőrajt” helyett a földbe állt a mutatvány, a miniszter egyetlen huszárvágással próbálta átírni a játékszabályokat. A magyarázat lényege: talán nem is az volt a cél, amiről eddig mindenki azt hitte, hogy az.
A „nulladik lépés” meséje
A miniszter a Vg.hu-nak adott interjújában képes volt azt állítani, hogy a kormányzás elmúlt 16 évében a gazdasági növekedés valójában „nem minden áron” volt cél. Ez a kijelentés egészen szürreális fordulat azoktól, akik éveken át a „kanyarban előzünk” és az „Európa motorja vagyunk” szlogenekkel kábították a közvéleményt.
Most, hogy a számok nem jöttek ki (sőt, a 3,4%-os ígéret helyett egy statisztikai hibahatárnak beillő 0,4% jött össze), hirtelen előkerültek „fontosabb szempontok”, mint a demográfia – ami egyébként pont olyan tragikus képet fest, mint a gazdaság.
Aki másra mutogat
A legkínosabb rész azonban nem is a saját kudarc kozmetikázása, hanem az, ahogy a miniszter a szomszédos országok sikerére reagált. Amikor szembesítik azzal, hogy a régiós versenytársak – köztük Románia – már az előzősávban vannak, Nagy Márton nemes egyszerűséggel hazugságnak és lódításnak nevezi a hivatalos uniós adatokat.
Szerinte a szomszédunk nem fejlődik, hanem „összeomlott”. Ez a párhuzamos valóságépítés egy közgazdász végzettségű minisztertől nemcsak szakmailag aggályos, de a tények ismeretében egészen megmosolyogtató.
A saját csapda
Miközben a kormány a külső körülményekre és az energiakitettségre panaszkodik, a számokból világosan látszik: ezt a csapdát ők maguk ásták. Az orosz energiafüggőség növelése és a diverzifikáció gáncsolása most visszaüt, de a felelősségvállalás helyett marad a sértődött magyarázkodás.
A konklúzió szomorú: a „gazdasági zseni” nimbusza szertefoszlott, maradt helyette a statisztikák letagadása és a valóság hajlítgatása. Ez pedig nem kormányzás, hanem szemfényvesztés.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!
