Olvasónk levelet küldött, amelyben kételyeit fejezi ki a 4 éves kisfiú telefonhívásával kapcsolatban. Az OMSZ által közzétett hangfelvételt elsőkként hozta le az Ellenszél. Ezzel is gratulálva a gyermek leleményes helytállásának. Vannak, akik mégis kételkednek a történtekben.
Olvasónk, József levele:
„Tisztelt Ellenszél! Az elmúlt napokban elárasztotta a sajtót és a közösségi médiát a 4 éves kisfiú története, aki „megmentette” cukorbeteg édesanyja életét. Megható, könnyfakasztó sztori, igazi karácsonyi csoda. Mindenki ünnepli őket, a csapból is ők folynak. Én azonban, vállalva a népszerűtlenséget, felteszek néhány kérdést, mert valahogy nagyon nem áll össze a kép.
Túl szép, hogy igaz legyen. Túl „kerek” a történet, és túlságosan is készen állt a médiafigyelemre a család. Nem lehet, hogy egy jól felépített, de alapjaiban sántító történetet adnak el nekünk?
Nézzük a tényeket, amik gyanakvásra adnak okot:
Elsőként megjegyezném, hogy egy óvodás korú gyerekről van szó. Ő állítólag pontosan tudja, hogy az anyukája cukros, és azonnal tárcsáz? Nem sír, nem pánikol, nem a szomszédba szalad át (ami logikusabb lenne), hanem profi módon mentőt hív? Jaj de furcsa, jaj de érdekes!
A hírek szerint az anyuka éber volt, pislogott, de „nem tudott beszélni”. Mégis, a kiérkező mentők egy kis cukros folyadékkal (vagy infúzióval) azonnal „meggyógyították”, és stabilan vitték el? Egy életveszélyes állapotból percek alatt felállni gyanúsan egyszerűnek tűnik. Bár nem vagyok orvos, nem tudom megítélni, hogy ez hogyan működik, de ha már nem először fordult elő, a gyermek is tudhatta, mit kell adni neki.
Az anyuka „semmire nem emlékszik”. Ez a legkönnyebb védekezés. Ha nem emlékszik, nem kell részleteket mesélnie a rosszullétről, ami esetleg lebuktatná, ha nem volt valódi a roham. Az OMSZ nem adhat ki tájékoztatást az egészségügyi állapotáról! Vagyis hiába érdeklődnénk, nem tudnák megerősíteni, hogy mi történt. Ezt az anyuka is tudja.
A „műsor” jellege is kérdéseket vet fel. Az eset után a család a kamerák kereszttüzébe állt. Az RTL-nek nyilatkoztak. Nem a traumát pihenik ki, hanem nyilatkozatokat adnak, a gyerek hősként van beállítva. De vajon ez mennyire lesz neki jó később?
Nem volt kopogás
A hangfelvételen nem hallható kopogás, a szomszéd mégis egyből kinyitotta az ajtót. A gyermek pedig mondta, hogy kopogni tud, a mentős pedig mondta, hogy dörömböljön. Tisztán hallható a szomszéd halk hangja is, a kopogás mégsem?
Félek, hogy itt nem egy csoda történt, hanem egy felelőtlen szülő használja ki a gyermeke cukiságát egy kis hírverésért. Lehet, hogy volt rosszullét, de a tálalás és a „hőstett” drasztikusan túl van színezve. Ne legyen igazam, de az egésznek van egy erős „megrendezett hakni” szaga.
József, szkeptikus olvasó”
Olvasónk, József levele sokakban visszhangra találhat, hiszen laikusként nézve valóban filmszerűnek tűnik a történet. Utánajártunk az orvosi szakirodalomban és a sürgősségi protokollokban, hogy kiderítsük: lehetséges-e mindez, vagy tényleg csak egy jól felépített médiahackről van szó?
A válaszok meglepőek – az orvostudomány ugyanis megmagyarázza a „furcsaságokat”.
Miért pislogott, ha nem tudott beszélni?
Ami a levélíró számára gyanús, az orvosi szakkönyvekben „neuroglikopéniás tünetként” szerepel. Amikor a vércukorszint kritikusan leesik, az agy az első szerv, amely éhezni kezd. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a beteg tudatánál van (lát, hall, pislog), de az agy beszédközpontja és a mozgásért felelős területek „lekapcsolnak”. Ez egy rémisztő, úgynevezett „locked-in” (bezártság) érzés, nem pedig színjáték. Az anyuka valószínűleg akart, de fizikailag nem tudott válaszolni a fiának.
Valóban gyanúsnak tűnhet, hogy valaki kommunikációs készségek nélkül fekszik, majd kis idő múlva „kutya baja”. Ám a hipoglikémia (alacsony vércukor) esetén ez a normális lefolyás. A szervezetnek csak üzemanyag hiányzik. Amint a mentők vénásan szőlőcukrot (dextrózt) vagy speciális gélt adnak, a „rendszer újraindul”. A hatás drámai és percek alatt bekövetkezik: a beteg feltisztul, beszélni kezd, és visszanyeri az erejét. Ez nem csalás, hanem biokémia.
Miért nem hallatszott a kopogás?
A modern okostelefonok mikrofonjai ma már fejlett zajszűréssel rendelkeznek. A szoftver a közeli beszédhangot (a kisfiú hangját) erősíti fel, és tompítja a háttérzajokat. Ha a telefon a földön volt, vagy a gyermek a szájához tartotta, a néhány méterrel arrébb, az ajtón történő kopogás/dörömbölés zaja könnyen elveszhetett a digitális zajszűrésben, miközben a belépő szomszéd hangja már tisztán hallatszott.
A súlyos vércukor-esés szinte minden esetben rövid távú memóriavesztéssel (amnéziával) jár. Az agy az „éhezés” ideje alatt nem rögzít emléknyomokat. Így az édesanya nem azért nem emlékszik, mert titkolózik, hanem mert az agya abban az időszakban nem készített „felvételt”.
Miért a 112, és miért nem a szomszéd?
Bár logikusnak tűnhet a szomszédhoz szaladni, egy krónikus betegséggel élő szülő gyakran tudatosan tanítja gyermekét a telefon használatára. „Ha anya nem szólal meg, nyomd meg a zöld gombot.”Ez egy 4 évesnek biztonságosabb, mint kilépni a lakásból, kinyitni a zárat vagy idegenekhez becsöngetni. Ráadásul a mentők értesítése volt az egyetlen helyes döntés: eszméletlen vagy nyelési nehézséggel küzdő emberrel vizet itatni tilos és életveszélyes (fulladást okozhat), ezt a gyermek (vagy a szomszéd) szakember nélkül nem tudta volna biztonságosan megoldani.
Bár az egészséges szkepticizmus fontos, ebben az esetben a tények a család mellett szólnak. Az Országos Mentőszolgálat hitelesített hangfelvétele és a tünetek orvosi pontossága arra utal: itt nem csalás, hanem valódi, lélekjelenléten alapuló életmentés történt.