Egy 12 éves gyermek közzétette a rajzát egy rajzos csoportban. A lap alján a BROKEN szó szerepel, amely azt jelenti: összetört. A gyermek azonban művészi eszközként használta a radírt. Úgy halványította el a betűket, hogy csak az „OK” maradjon erősen látható. Így a teljes szó még átsejlik a papíron, majdnem olvashatóan. A mű üzenete világos: úgy teszek, mintha „OK” lennék, de belül összetört vagyok.
A rajz középpontjában egy bekötött szív látható. A kötés eltakarja a sebeket. A gyermek így mutatja meg, hogy a sérülés nem mindig látszik. A szív fájdalma rejtve marad, de a kötés elárulja, hogy valami történt vele. A radírozott betűk és a bekötött szív együtt adják a kép teljes jelentését.
A poszt alatti kommentek hamar heves vitává alakultak
Sokan nem értették a rajz lényegét. Mégis volt, aki így kezdett:
„Szekunder szégyenérzet alakul ki bennem, hogy felnőtt emberek ekezik a fiatalokat rajzaik temai miatt.” A következő hozzászólás már jóval indulatosabb lett: „Az a szégyen, hogy annyira szarik mindenki a kölykére, hogy a gyermekek a facebookon, tik tokon, instagramon élik az életüket…”
A beszélgetés ezután még élesebb lett. Megjelent ez a mondat is:
„És igenis jót tesz neki a savazás. Hátha elmegy a kedve tőle, hogy ökörségeket posztoljon a világ legvisszataszítóbb helyén.”
Ezek a szavak egy 12 éves gyermekre irányultak. Egy olyan gyermekre, aki a rajzával próbált beszélni a lelki állapotáról.
Szerencsére akadtak olyan hozzászólók is, akik megértéssel közelítettek. Valaki így fogalmazott:
„Mindenkinek megvan a maga baja, legyen 12 vagy 72 éves, és kortól függetlenül az aktuális bajod neked a legrosszabb.” Másvalaki ezt tette hozzá: „Főleg 12 évesen nincs annyi tapasztalata az embernek, hogy viszonyítson.” Ezek a mondatok mutatták meg először, hogy sokan tényleg meglátták a rajz üzenetét.
A vita azonban nem állt meg. Újabb bántó megjegyzések érkeztek: „Azért az elég durva, hogy itt 12 évesen mindenki ‘broken’.” Erre valaki így válaszolt: „Manapság nem olyan könnyű kamasznak lenni. 4-5 éve a szocializálódás is megakadt.”
Ez a gondolat már árnyaltabb képet adott. A gyermekek ma nehezebb lelki környezetben nőnek fel. Sokszor egyedül küzdenek meg a belső feszültségekkel.
A beszélgetés végére még személyeskedő hangok is megjelentek. Valaki ezt írta: „Kívánom, hogy a te 12 éves gyermeked ne a facebookon lopja majd a napot.” Más hozzászóló pedig a nyelvhasználaton gúnyolódott: „Kicsikéim nem ‘vok’, hanem ‘vagyok’.” Ezek a mondatok nem a rajzról szóltak. Sokkal inkább arról, mennyire nehéz ma meghallani egy gyermek halk jelzését.
Zoé rajza azonban tiszta üzenet. A BROKEN szó radírozott betűi és a kiemelt „OK” egyszerre mutatják a felszínt és a lényeget. A gyermek azt üzeni: kívül „jól vagyok”, belül viszont fáj valami.
A kérdés az, hogy mi, felnőttek meghalljuk-e ezt az üzenetet. És képesek vagyunk-e végre megérteni, nem pedig kinevetni egy gyermeket, aki bátorságot vett magán.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj. Kövess minket a Facebookon is!