Vietnam behúzta Putyin „ellen-Eurovízióját” – mi az az Intervízió?
Hajnalban, egy Moszkva melletti arénában Vietnam kapta az Intervízió fődíját. A verseny nem csupán egy újabb látványos show: az orosz állam – személyesen Vlagyimir Putyin – az Eurovízió konzervatív, geopolitikai ellenpólusának szánta. A döntőt élőben közvetítették Oroszországban, és a szervezők szerint Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és Európa több pontjára is eljutott az adás.
A győztes Duc Phuc egy népmesei motívumot hozott színpadra: egy király történetét, aki visszaverte a betolakodó hadat. A bírálók – a részt vevő országok képviselőiből álló zsűri – az erős éneket és a profin felépített, pirotechnikával megtámogatott előadást díjazták. A jutalom sem volt szerény: 30 millió rubel (kb. 360 ezer dollár) és a trófea. A dobogóra Kirgizisztán és Katar fért még fel.
Mi is ez az Intervízió – és miért most?
Az Intervízió a szovjet érában futó régiós dalverseny mai, politikailag is tudatosított újrakiadása. Oroszországot 2022-ben kizárták az Eurovízióból az ukrajnai invázió után; erre reagálva Putyin februárban elrendelte a „hagyományos családi értékekre” épülő alternatíva újjáélesztését. Az üzenet világos: Moszkva a kultúrában is önálló, saját értékrendet közvetítő tömböt épít.
Barátok a reflektorfényben
A színpadon több mint húsz ország képviselői váltották egymást – köztük olyan államok, amelyeket Oroszország „barátként” tart számon: Fehéroroszország, Kuba, Dél-Afrika, az Egyesült Arab Emírségek, Venezuela, és a szervezők szerint olyan nagyok is, mint Kína, India vagy Brazília. Ez a merítés nem véletlen: a verseny a globális dél felé nyit, ahol a népesség és a piac egyaránt hatalmas. Egyszerűbben: a popzene itt már külpolitikai eszköz, a „soft power” kirakata.
Az orosz induló, a Shaman néven ismert Jaroszlav Dronov kérte, hogy házigazdaként ne számolják be a pontjait; a szervezők közben azt is bejelentették, hogy a jövő évi döntőt Szaúd-Arábia rendezi.
Feszült háttér: vita, visszalépések, identitáspolitika
Kijev az eseményt „ellenséges propagandának” nevezte. Az Egyesült Államok részvétele körül is akadt dráma: a kettős állampolgár Vassy az utolsó pillanatban lépett vissza – a szervezők szerint az ausztrál kormány „politikai nyomása” miatt, amit hivatalosan nem kommentáltak. Ő eleve beugró lett volna Brandon Howard helyett, aki néhány nappal korábban családi okokra hivatkozva mondta le.
A verseny elé politikai keretet az is adott, hogy Szergej Lavrov külügyminiszter a „tradíciók, nemzeti kultúrák és erkölcsi-spirituális értékek” védelmét hangsúlyozta, odaszúrva az Eurovíziónak is – emlékeztetve a 2014-es, sokat vitatott győztesre. Mindez illeszkedik az orosz jogi környezethez, ahol szigorú szabályok tiltják a homoszexualitás „népszerűsítésének” minősített cselekményeit, és az LMBT-közösséget szélsőségesnek bélyegzik.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!