A férfi, aki 18 évig élt egy repülőtéren – Mehran Karimi Nasseri hihetetlen története

Mehran Karimi Nasseri
Mehran Karimi Nasseri

Kevés ember élete vált olyan különös legendává, mint Mehran Karimi Nasserié. Az iráni származású férfi 1988-ban érkezett Párizsba, és egészen 2006-ig a Charles de Gaulle repülőtér tranzitzónájában élt. Nem szándékosan, hanem kényszerből: papírjai elvesztek, a hatóságok pedig sehová sem engedték tovább. Így kezdődött az a szürreális élet, amelynek helyszíne nem egy lakás vagy ház, hanem egy nemzetközi repülőtér lett.

Nasseri menekültstátuszt kért több európai országban, de jogi viták és bürokratikus akadályok miatt egyik sem fogadta be. Franciaország sem engedte belépni, ugyanakkor kitoloncolni sem tudták, így a tranzitzónában rekedt. Ott rendezte be mindennapjait: padokon aludt, bőröndökön ült, és a repülőtér vendéglátóhelyein élt.

Életének története hamar felkeltette az újságírók és utazók figyelmét. Sokan szinte helyi látványosságként tekintettek rá, hiszen ott volt nap mint nap a 1-es terminálon, piros bőröndjével. Egyesek élelmet vittek neki, mások pénzt adtak, de ő mégis megőrizte különös önállóságát.

Az évek múlásával a repülőtér vált az otthonává. Írt egy önéletrajzi könyvet is, és az élettörténete annyira különlegesnek bizonyult, hogy Steven Spielberg megvásárolta a filmjogokat. A világhírű Terminál című film – Tom Hanks főszereplésével – részben az ő életéből merített ihletet. Bár a hollywoodi változat sokban eltért a valóságtól, az alapötlet mégis Nasseri elképesztő helyzetéből született.

2006-ban egészségi állapota megromlott, ezért kórházba került, és ezzel véget ért a repülőtéri élete. Rövid ideig szállodákban és hajléktalanszállókon lakott, de soha nem tudott teljesen beilleszkedni a társadalomba. Sorsa végül 2022-ben zárult le: szívrohamot kapott, és meghalt – ugyanott, a Charles de Gaulle repülőtéren, ahol élete legkülönösebb fejezetét töltötte.

Mehran Karimi Nasseri története ma is jelképe annak, milyen abszurd helyzetekbe sodorhatja az embert a politika, a jog és a bürokrácia. Egyetlen elveszett dokumentum elég volt ahhoz, hogy valaki 18 évet egy tranzitzónában éljen, két világ között rekedve.

Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Kövess minket a Facebookon is!

loading...