Kiderült: ennyi ideig terveznek még Orbánék kormányozni.
A magyar kormány egy évtizedes távlatban határozta meg, milyen infrastrukturális és közszolgáltatási fejlesztéseket kíván megvalósítani: a társadalmi egyeztetésre bocsátott rendelettervezet közel 9 500 milliárd forintnyi beruházást sorol fel 2035-ig. Az összeg nagysága és a projektek sokfélesége egyaránt jelzi, hogy a kabinet hosszú távú pályát rajzolna fel az ország számára. Ez önmagában nem szokatlan, ám különösen figyelemre méltó, hogy mindezt egy olyan politikai helyzetben teszik, amikor a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz támogatottsága csökken, és 2026-ban akár elveszíthetik a választást.
A tervezet szerint a következő évtizedben a hangsúly a közlekedési infrastruktúra bővítésén, a vízgazdálkodási rendszerek modernizálásán, valamint az egészségügyi, kulturális és oktatási intézmények fejlesztésén lesz. Új autópálya-szakaszok, Duna-hidak és vasúti csomópontok épülhetnek, miközben a Tisza-menti árvízvédelem és a Duna vízszabályozása szintén kiemelt figyelmet kap. A tervekben szerepelnek vidéki színházak, könyvtárak és múzeumok korszerűsítése, új egyetemi campusok és kollégiumok építése, illetve a kórházfejlesztési program első üteme, amely diagnosztikai központokkal és új szárnyakkal bővítené a meglévő intézményeket.
Már a következő években is elindulhatnak jelentős projektek
2025–2026 során több százmilliárd forint értékű fejlesztést indítanának, köztük a balatonszéplaki szivattyútelep korszerűsítését, a Sarudi szivornya átépítését vagy a Mórahalmi vízépítési mű felújítását. Ezzel párhuzamosan az MTA és az Agrártudományi Kutatóközpont kastélyparkjának rendezése is napirendre kerülhet. A tervezet alapján a Tisza menti komplex árvízvédelmi program önmagában 400 milliárdot emészthet fel, a Budapest–Belgrád vasútvonal további 350 milliárdot, míg a kórházfejlesztés első üteme 300 milliárdot igényelne.
A program tehát hosszú távra szól, és komoly költségvetési elköteleződést jelentene
Ám felmerül a kérdés: mennyire reális tízéves távlatban gondolkodni, amikor a politikai környezet ennyire bizonytalan? Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai rendre azt mutatják, hogy a TISZA Párt több ponttal a Fidesz előtt áll, sőt egyes mérésekben kétszámjegyű különbség is kialakult a két politikai erő között. Ha a trend tartós marad, reális forgatókönyv, hogy 2026-ban kormányváltás következik be, ami szükségszerűen átírná a most kijelölt prioritásokat.
A hosszú távú beruházási terveknek kétségtelenül van gazdasági racionalitása: a közlekedési hálózat fejlesztése csökkenti a régiók közti elérési különbségeket, a vízgazdálkodási beruházások mérséklik az aszály és az áradások kockázatait, az egészségügyi és oktatási intézmények modernizálása pedig közvetlenül javíthatja a lakosság életminőségét. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy egy több cikluson átívelő, ezermilliárdos nagyságrendű program csak akkor lehet sikeres, ha politikai stabilitás és átlátható, számonkérhető finanszírozás biztosítja a megvalósulását.
Szeretnéd, hogy a szöveg még közéleti–elemzőbb hangvételt kapjon (pl. több utalással a politikai szándékokra és stratégiákra), vagy inkább maradjon gazdasági–szakértői fókuszban, amely a projektek hatásait vizsgálja?