Áttörés Ukrajnában – Trump és Putyin miatt őrjönghet Orbán.
A pénteki (augusztus 15-i) alaszkai csúcson Vlagyimir Putyin – Steve Witkoff amerikai különmegbízott beszámolója szerint – elvi beleegyezést adott arra, hogy az Egyesült Államok és európai partnerei a NATO „5. cikkely-szerű” biztonsági garanciákat kínáljanak Ukrajnának egy lehetséges békecsomag részeként. A konstrukció lényege:
formálisan nem NATO-tagság, mégis kollektív védelemhez hasonló elrettentő ígéret, amelyet Washington és európai szövetségesei vállalnának.
Ez a megoldás politikai kerülőút lenne Moszkva régi „vörös vonala” – Ukrajna NATO-felvétele – körül.
Witkoff szerint ez „áttörés”, mert első alkalommal hangzott el az orosz fél részéről, hogy egy NATO-hoz mérhető, külső garanciarendszert – legalább elvi szinten – nem vétóznának meg. A részletek ugyanakkor tisztázatlanok: kik és milyen feltételekkel lépnének életbe egy támadás esetén, milyen jogi formában rögzítenék a kötelezettségeket, és mi számítana a garanciát aktiváló eszkalációnak.
Putyin a beszámolók szerint cserébe több feltételt is felvetett: a Donbász átengedését, a jelenlegi frontvonalak „befagyasztását” Herszon és Zaporizzsja térségében, valamint Ukrajna katonai képességeinek korlátozását és a NATO-csatlakozási törekvések feladását. Ezek olyan politikai-jogi követelések, amelyekhez Kijev alkotmányos és szuverenitási elvek miatt következetesen elutasítóan viszonyul, ráadásul az ukrán fél szerint minden területi kérdésről Ukrajna dönthet.
Volodimir Zelenszkij Brüsszelben óvatosságra intett: szerinte a „biztonsági garancia” csak akkor ér valamit, ha világos, végrehajtható katonai tartalom társul hozzá – például légvédelmi ernyő, reagálóerők, vagy más, előre rögzített mechanizmus. A fő kérdés így nem az ígéret retorikája, hanem a végrehajtás rugalmassága és gyorsasága.
Orbán őrjöng
A magyar belpolitikai térben egy ilyen, NATO-szerű garanciarendszer nagy hullámokat verne. Orbán Viktor az elmúlt hónapokban többször kijelentette: Ukrajna NATO-csatlakozása háborús kockázatot hordozna, ezért ellenzi azt; ugyanakkor 2024-ben azt is mondta, hogy Magyarország nem blokkolná a NATO közös döntéseit, de nem venne bennük részt. A fentiek fényében egy, NATO-t megkerülő, de kollektív védelemhez közelítő „biztonsági ernyő” várhatóan heves reakciót váltana ki tőle – „megőrülne” az ötlettől.
A labda most a részletszabályok térfelén pattog: jogi formába öntött kötelezettségek, aktiválási küszöbök, részvevő országok köre és a finanszírozás. Amíg ezekre nincs világos válasz, a garancia inkább politikai ígéret, mintsem működő védelmi mechanizmus. Mindeközben a területi követelések és Ukrajna szuverenitási korlátai komoly tartalmi akadályt jelentenek – nemcsak Kijev számára, hanem a nemzetközi jog és az európai biztonsági rend szempontjából is.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!