Ígéretek gőzében: így zsugorodott össze a nyugdíjasoknak szánt támogatás.
A kormány februárban még nagyszabású ÁFA-visszatérítést ígért a nyugdíjasoknak, mostanra viszont csak egy egyszeri, szerény utalvány maradt belőle. A látványos ígéretek és a valóság közötti ellentétet egy szemléletes grafikon és egy történelmi anekdota világítja meg – a klasszikus pesti leves-visszaszippantós történet tökéletes metaforája a helyzetnek. A cikk írója, a „Vakmajom”, ezúttal is tömören és kíméletlenül rántja le a leplet az újabb, kampányízű bejelentések mögötti valóságról.
Hogyan lett az évi 180 ezer forintos ígéretből egyszeri 30 ezer? Mi köze van ennek egy reformkori kocsmároshoz és a visszaszippantott leveshez?
A válaszokért olvass tovább:
„Februárban nagy hangon beböffentették, hogy maximum HAVI 15 000 Ft ÁFA-visszatérítést kapnak majd a nyugdíjasok a zöldségre és gyümölcsre, ami évi akár 180 000 Ft plusz jövedelemmel ért (volna) fel a nyugdíjasok számára. Ami átlagos havi 240 000-es nyugdíjakra vetítve éves 6%, mediánra vetítve, ami 215 000, éves tartós 7%-os nyugdíjemelés, jelentős tétel.
2. Aztán ez elhalt, mert üres a kassza és évek óta zéró növekedés van, meg tán a kivitelezésére is képtelen az állam, és lett belőle egyszeri 30 000 Ft élelmiszerutalvány, nyomtatva, kajajegy. 180 000 vs. 30 000, ami 83%-kal kevesebb. Ez a letörpített mostani szavazatvásárlás csupán éves 1%, és nem tartós emelés, hanem egyszeri juttatás. 1%. Kvázi a semmi.
Ahogy a latin mondás tartja: parturiunt montes, nascetur riduculus mus. Vajúdnak a hegyek, és nevetséges kisegér születik.
—
A régi Pesten, az Újvilág utcában, korábban Neue Welt Gasse, ma Semmelweis utca, a reformkorban volt egy diákkocsma. Ott nagyon olcsón lehetett levest enni, amit a kocsmáros az asztalhoz menve egy hatalmas tömlőből nyomott ki a tányérba. Nos, ha a csóró diák ott helyben nem fizetett azonnal, a kocsmáros ugyanazzal a mozdulattal visszaszippantotta a tányérból a tömlőbe a gőzölgő levest. Volt leves, nincs leves – csak az ígérete, az ott maradt illata.
(Sztori forrása: Bevilaqua-Borsody Béla: Pest-Budai kávéházak, 1935, Budapest)”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!