Till Attila: „Ki vagyok én vagy ki vagy te, hogy megtiltsd embereknek a boldogságukat?”
A Budapest Pride előestéjén Till Attila, televíziós műsorvezető, rendező és közszereplő fontos üzenetet osztott meg a közösségi oldalán. Bejegyzésében nemcsak a Pride felvonulás résztvevőivel vállal szolidaritást, hanem élesen bírálja azt a közbeszédet, amely még mindig megkérdőjelezi a rendezvény létjogosultságát – és magát az elfogadást is.
Till személyes élményeken keresztül világít rá arra, miért tartja természetesnek a sokszínűséget, és miért tartja károsnak az LMBTQ+ embereket hátrányba hozó politikai és társadalmi megnyilvánulásokat. Bejegyzésében hangsúlyozza: nem a különbözőség, hanem az elutasítás, az előítélet és a kirekesztés jelent veszélyt a társadalomra.
Olvasd el teljes posztját, amely egyszerre őszinte, emberi és fontos hozzájárulás egy elfogadóbb Magyarországért folytatott párbeszédhez:
„Holnap Pride lesz Budapesten, és látva, hogy a Mi Hazánk is ugyanazokat a helyszíneket választotta demonstrálni, mint a felvonulók, azt kívánom, hogy szervezett atrocitás nélkül sikerüljön az ünneplés!
A PRIDE résztvevőivel pedig szolidaritást vállalok és maximálisan támogatom őket.
Nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy emberek évente egyszer, vagy felőlem akár többször is karnevált, parádét, felvonulást tartsanak egy város közepén. Én eddig is úgy láttam, hogy ez a tömeg nem valakik ellen (!) hanem saját magukért tartja ezt az ünnepet.
Nem zavar, ha valaki meleg, transz vagy számomra akár nem ismert fogalmak közé sorolja magát, mert meggyőződésem, hogy semmilyen formában nem árt ezzel a társadalmunknak és személy szerint nekem sem. És a gyerekeimnek sem!
(Őrület, hogy ezt kb 20 éve Albert Györgyinek a Sziget Magic Mirror sátrának egy beszélgetésén ugyanígy elmondtam és azóta sem változott semmi! Illetve nem igaz, rosszabb lett az erről való közbeszéd.)
Támogatom a felvonulókat abban, hogy nem kell elbújniuk és joguk van, mint mindenkinek használni a köztereket. KIfejezetten károsnak tartom a közbeszéd szempontjából, hogy erről vitatkozni kell, hogy még mindig itt tartunk! Nem arról kéne beszélni, hogy tilos vagy nem tilos a PRIDE, hanem mindenkit érintő problémákról. Ez az, ami talán a legkárosabb, leginkább szabadság-ellenes, demokrácia-ellenes, hogy kénytelenek vagyunk olyan dolgokról beszélni, aminek régóta evidenciának kéne lennie.
Úristen, az emberek nem egyformák??? Nem, és ez mindig is így volt.
Nem tudom miért lenne az elfogadás, megértés alacsonyabb rendű vagy akár érzelmileg nehezebben megélhető emberi reakció, mint az elutasítás.
Budapesten még nem voltam Pride-on, viszont New Yorkban turistaként láttam a miénkénél sokkal nagyobb felvonulást. Nem voltak ellentüntetők, a helyieket kérdeztem erről, nem is értették a kérdést. Legalábbis az én környezetemben ez így történt. A menet elején mentek a meleg rendőrök, katonák, tűzoltók tömegével egyenruhában! A hivatalos intézmények képviselői! Hires könyvtárak és egyéb közintézmények mind jelen voltak. Több tízezer ember ünnepelt, táncolt, vonult. Ott ez a hagyomány. Amikor láttam őket, nem jutott eszembe, hogy a boldogságukat, a mosolyt az arcukról le kéne mosni, sokkal inkább magával ragadott a forgatag, az ezer színű karnevál. Ki vagyok én vagy ki vagy te, hogy megtiltsd embereknek a boldogságukat, a büszkeségüket?
Nem akarom, hogy nem heteroszexuális emberek rosszabbul éljenek ma Magyarországon, mint a heterok. Károsnak tartok minden olyan törvényt, megszorítást és kommunikációt (különösen azt amikor egyenlőségjelet tesznek a melegség és a pedofília közé ), ami hátrányba hozza a nem heteroszexuálisokat.
Azt kívánom, olyan legyen ez a Pride, ahogy a szervezők ezt eredetileg eltervezték!”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!