Elindul Putyin utolsó offenzívája és vége?
Vajon tényleg most dől el minden? Az orosz hadsereg újabb nagyszabású műveletbe kezdett Ukrajnában, de ez nem csak egy szimpla támadás – a tét ennél sokkal nagyobb. A háttérben diplomáciai csaták, stratégiai játszmák és egyre kimerülő hadseregek állnak.
A Washington Post legfrissebb riportja szerint Moszkva nem vár tovább:
az utolsó, minden eddiginél elszántabb rohamra indult az ukrán frontokon. Az amerikai lap katonai elemzők és ukrán tisztviselők nyilatkozatai alapján úgy látja, hogy a nyári orosz offenzíva valójában már csendben el is kezdődött.
Mit akar Putyin valójában?
A Kreml hivatalos kommunikációja szerint Oroszország kész a tárgyalásokra. Ugyanakkor a gyakorlat mást mutat: a diplomáciai nyitottság csak a nyomásgyakorlás része lehet. A valódi cél továbbra is a Donbasz térségének teljes elfoglalása – ez 2022 óta mit sem változott.
Mi több, az orosz vezetés most két kulcsfontosságú városra fókuszál: Pokrovszk és Konsztantyinovka. Előbbit hónapok óta ostromolják, utóbbinál egyelőre csak az előretolt egységek mozgása jelzi a fenyegetést. A cél? Három irányból történő bekerítés és a frontvonalak széthúzása.
Elterelés vagy fő támadás?
Elemzők szerint Harkiv és Szumi megyék intenzív támadása nem feltétlenül valódi áttörésre irányul. Ezek inkább stratégiai elterelések, amelyekkel az ukrán erőket próbálják több irányba kényszeríteni. A szándék világos: minél nagyobb területet elfoglalni, hogy később kedvezőbb pozícióból indulhasson egy esetleges béketárgyalás.
„A Donyecki régió lesz a fő csapás iránya. Minden más csak figyelemelterelés”
– nyilatkozta Mikola Bjelieszkov, az Ukrán Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Intézetének kutatója.
A múlt tapasztalatai szerint Moszkvának mintegy 80 ezer katonára volt szüksége Avgyijivka elfoglalásához. Most Szumi és Harkiv térségében 125 ezer fő állomásozik – de szakértők szerint ez nem elég egy megyei központ bevételéhez. Az ukrán hírszerzés úgy véli, nem is ez a cél. A hangsúly inkább a térnyerésen van – még ha az stratégiai szempontból nem is mindig indokolt.
A „pufferzónák” létrehozása, amit korábban Moszkva hangoztatott, most inkább taktikai nyomásgyakorlássá válik: olyan térségek támadása, amelyek az ukrán ellátási útvonalakat és helyi központokat veszélyeztetik.
Az ukrán védelem állja a sarat
Kijev továbbra is súlyos ellátási gondokkal és létszámhiánnyal küzd, ennek ellenére kitart. A védekezési stratégia változatlan: minél több veszteséget okozni az előrenyomuló orosz erőknek, és kihúzni addig, amíg újabb nyugati támogatások érkeznek.
A helyzet súlyát jól jelzi, hogy az elmúlt hónapokban több, amerikai vezetésű tárgyalási kezdeményezés is kudarcba fulladt. A Kreml hajthatatlan, követeléseiből nem enged – főként a négy délkelet-ukrajnai megye elcsatolása ügyében.
A helyzet rendkívül törékeny. A jelenlegi hadmozdulatok és diplomáciai manőverek egy végjáték előszelét sejtetik. Ha az orosz erők elérik céljaikat Pokrovszk és Konsztantyinovka körül, az újraírhatja a háború menetét. Ha viszont megakadnak – akkor Moszkvának szembe kell néznie a realitásokkal: a háború nem nyerhető meg a jelenlegi formában.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!