Vásárhelyi Mária szociológus legutóbbi bejegyzésében világosan fogalmazott: nem az játszik a Fidesz kottájából, aki a kormánypárt által indított támadások ellenére is folytatja a küzdelmet a maffiaállam ellen, hanem az, aki a támadások hatására feladja a harcot.
Vásárhelyi Mária bejegyzése:
„Azért tisztázzunk valamit: NEM az játszik a fidesz kottájából, aki a fidesz által rázúdított vádak és lejáratókampányok ellenére is úgy dönt, hogy megőrizve céljait, integritását továbbra is részt vesz a maffiakormány elleni küzdelemben, hanem AZ játszik a fidesz kottájából, aki feladva céljait és önmagát, a fidesz vádaskodásai és lejárató kampányai miatt kiszáll a politikai küzdelemből.
Egyrészt, mert – amint a mostani helyzet is bizonyítja -, ha a fidesz hazudni akar egy pártról, akkor ebben a valóság és tények egyáltalán nem akadályozzák meg, ezért teljesen mindegy, hogy az adott ellenzéki párt együttműködik-e egy másikkal vagy sem, a fidesz úgyis az utóbbit fogja sulykolni hatalmas média fölényével. Aki azt állítja, hogy a valóság bármit számít a fidesz propagandájában, az a fidesz kottájából játszik.
Nyilvánvalóan totál manipulatív, több mint egy évvel a választások előtt lényegében kizárólag azzal foglalkozni, hogy 16 hónap múlva melyik párt, melyikkel együttműködve kíván elindulni a 2026. áprilisi választásokon. A közbeszéd ilyen módón történő manipulálása kizárólag arra szolgál, hogy mindenféle együttműködést ellehetetlenítsen az ellenzéki pártok között.
Nem szolgál mást, mint a politikai versenytársak morális ellehetetlenítését az az álláspont, amely szerint mindenki takarodjon a pályáról, aki bármilyen módon részt vett az elmúlt nem 35, hanem 70 év magyarországi pártpolitkájában. Az pedig egyszerűen abszurd, hogy az kívánja diszkreditálni, mindnféle konkrét, személyreszóló kifogás nélkül versenytársait, aki az elmúlt 20 évben, valóban a fidesz szekerét tolta – nem is akárhogy; esetenként hazug, korrupt és agresszív módon – és ebből élt kiválóan.
Nem vitatom, hog van olyan, hogy valaki rájön a tévedésére, arra, hogy rossz, kártékony ügyet képviselt, ezt azonban egyrészt illik nyilvánosan beismerni, másrészt, aki ezt tette, az ne próbálja eltávolítani a versenyből azokat, akik az elmúlt 20-35-70 évben nem támogattak aljas, nyomorító hatalmakat.
Magyar és az őt követők szerint azért kéne levonulni a pályáról azoknak az ellenzéki pártoknak, amelyek az elmúlt évtizedekben a zsarnokság és a maffiaállam harcoltak, mert nem váltották valóra ígéreteiket és nem sikerült megdönteniük a maffiakormányt. Ám ha ez így van, akkor a Tiszának is le kell lépnie, mivel Magyar egy évvel ezelőtti – azonnali határidőre ígért – ígéreiteiből sem vált semmi valóra: Polt Péter (másnap) nem mondott le, Rogán Antal – aznap – nem tűnt el helikopterrel a földrészről, a tömegek nem zavarták el (azonnal) a kormányt egyetlen tüntetés után sem…és a be nem váltott – egyébként már kimondásukkor is nyilvánvaóan blöff – ígéretek vég nélkül sorolhatók.
Elfogadhatatlan mindenféle kollektív bűnösség elve alapján történő diszkriminálás; egy-egy politikusról természetesen kimondható, hogy ezért és ezért nem kíván vele együttműködni a Tisza Párt, a teljes ellenzéket diszkreditálni azonban nem más, mint a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, ráadásul egy (fél)diktatúrában azért mert a minden módon elnyomott ellenzéknek nem sikerült megdöntenie a maffiakormányt.
Mindezek ellenére – természetesen számos kritika fogalmazható meg az ellenzéki pártok tevékenységével kapcsolatban – ez azonban nem elegendő ok arra, hogy kizárják őket a politikai versengésből és önfeladást követeljenek tőlük.
És mindenek felett: ha egyáltalán le lehet győzni választásokon a maffiakormányt – amivel kapcsolatban továbbra is komoly kétségeim vannak – erre egyedül a Tisza Párt soha nem lesz képes! Mert már ma is a helyzet, hogy a fidesz a Mi Hazánk nevű szatelit párttal együtt jelentős többségben van a Tiszával szemben, és ez az ezévi osztogatásokat, propaganda hadjáratokat, brutális médiafölényt és a választási törvény-módósításokat követően növekedni fog. Ha az ellenzék nem képes a szükséges, széleskörű együttműködésre az egyes választókerületekben, akkor eleve nincs esélye a maffia legyőzésére, mert egyetlen kormányváltást célzó szavazatot sem nélkülözhet. És bár túlzónak tartom Palotás János becslését azokról az ellenzéki szavazókról, akik bár kormányváltást szeretnének, de nem a Tiszára szavaznak, szerintem sincsenek jelenleg több millióan, de ha csak néhány százezeren vannak, a valóban rendszerváltást kívánók erről a többszázezer szavaztaról sem mondhtanak le, azon túl, hogy nem lehet demokratikus cél egy egypárti rendszert egy másik egypárti rendszerre cserélni.
Ráadásul úgy gondolom, hogy az a párt, amely nem képes saját céljai között preferencia sorrendet felállítani és eldönteni, hogy a választáson való részvételének mi az elsődleges célja – hatalom vagy rendszerváltás – és ennek elérése érdekében milyen kompromisszumokat képes hozni, milyen együttműködéseket képes kialakítani, az eleve alkalmatlan a demokratikus politikai életben való részvételre. Mivel a politika – mint tudjuk – az ésszerű kompromisszumok és az együttműködés művészete.”
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!