„Miért nem adja el ezt a nagy házat, ha nem tudja kifizetni a fűtést?” – hangzott el a kérdés egy budapesti lépcsőházban. Megálltam, mert azt hittem, egy csaló próbálja rábeszélni az idős nénit valamire. Odaléptem, és megkérdeztem, hogy segíthetek-e. A néni nyugodt hangon válaszolt: „Nincs semmi baj, csak a fűtésszerelőkkel tárgyalok.”
Mint kiderült, a hölgy házának fűtése elavult, a kazán tönkrement, a csere pedig körülbelül kétmillió forintba kerülne. Hiába ér százmilliókat a nagy belmagasságú, körúti ingatlan, az idős asszonynak nyugdíjasként nincs pénze a javításra.
„Nem költözöm sehova” – jelentette ki határozottan, mikor a szerelő felvetette az eladás lehetőségét. „Ezt a házat örököltem, nem fogom csak azért eladni, mert nincs fűtésem.”
A szerelő próbálta érvekkel meggyőzni: „Élete hátralévő részében szállodában élhetne, vagy ahol csak akar, ha eladná.”
A néni határozottan annyit felelt: „Majd én azt tudom.” Majd becsukta az ajtót.
A szerelő nekem folytatta: „Semmi rugalmasság nincs az idősekben. Nem ez az első eset, hogy inkább megfagynak a házukban, minthogy költsenek rá. Érthető, hogy pénzük nincs, de ez a néni is fit, bárhol vehetne egy kisebb, modern lakást, ami kiszolgálja az igényeit.”
Ez rávilágít a megszokások és az érzelmi kötődések erejére, valamint az időskori anyagi kiszolgáltatottságra. Hiába élünk egy palotában, ha nem tudjuk felfűteni. Megéri-e valamihez csak azért ragaszkodnunk, mert emlékek kötnek hozzá minket? Jogos-e a panaszunk, ha tehetnénk a helyzetünk javításáért?
Összetett kérdés, te mit gondolsz róla? Eladnád a házat? Mondd el Facebook-oldalunkon! (Képünk illusztráció – stock fotó)
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.