A vallásfilozófus Facebook-posztban kifogásolta a Tisza Párt vezetőjének döntéseit az Európai Paralmentben, erre nem a Tisza kezdett árad, hanem a gyűlölet.
Gábor György mindkét posztját itt elolvashatja.
„Elítéljük Orbán Viktor politikáját, de sosem fogjuk támogatni azt, hogy az elhibázott kormányzati döntések miatt Magyarországot és a magyar embereket büntessék” – tette közzé állápontját Magyar Péter Strasbourgban. A nevezetes bon mot szerint „c’est plus qu’un crime, c’est une faute”, azaz „ez több, mint bűn: ez hiba!”
Kardinális politikai kérdésről van szó, ráadásul Magyar Péter első valóságos politikai megnyilatkozásáról, mindjárt az európai politika centrumában. Természetesen az ellenzéki politikusok sok különfélét gondolhatnak a hazai helyzetről és annak megoldásáról, de azt a közhelyszámba menő tényt mindannyiuknak tudniuk kell (amit a hatalmon lévő koalíció politikusai is pontosan tudnak, a klientúra holdudvaráról már nem is beszélve), hogy az EU-ból érkezett gigantikus közpénzek számottevő részét a hatalom a korrupció minden elképzelhető és minden, legalábbis eddig elképzelhetetlen módján és formájában egyszerűen lenyúlta, saját maguk és csókosaik zsebeit gazdagon kitömve, olyan gazdasági, szociális és eszmei-mentális károkat okozva Magyarországnak („a magyar embereknek”), amelyeknek a kiheveréséhez sok-sok évtizedre lesz majd szükség, s amely károkozással több nemzedék jövőjét lehetetlenítették el, s kényszerítettek százezreket, tehetségeseket, vállalkozó kedvűeket, nyelveken beszélő diplomásokat, szorgalmas, innovatív embereket, hogy elhagyják az országot, s gyermekeik már odakint szülessenek és nőjenek fel.
Magyar Péternek nem azt kellett volna mondania, hogy „sosem fogjuk támogatni azt, hogy az elhibázott kormányzati döntések miatt Magyarországot és a magyar embereket” büntesse az EU (amúgy is: miért büntetés az EU részéről, ha a közösség állampolgárainak közösen megtermelt pénzét védi, kivált egy olyan országgal szemben, amely ország – tudható okokból – elzárkózik attól, hogy csatlakozzék ahhoz az Európai Ügyészséghez, amely az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel – például csalás, korrupció, pénzmosás stb. – kapcsolatos nyomozással, a vádhatósági eljárások lefolytatásával és az elkövetők bíróság elé állításával megbízott független uniós szerv), hanem valami olyasfélét kellett volna mondania, hogy az Orbán-kormány korrupciós gyakorlatát a leghatározottabban elutasítjuk, ezért azon leszünk, hogy az EU-val közösen kidolgozzunk egy olyan átlátható, követhető, ellenőrizhető formát, amely a pénzeket a velejéig korrupt hatalmat megkerülve közvetlenül, kvázi „pántlikázva” juttatja el „a magyar emberekhez”, akik nem szenvedhetnek az Orbán-rezsim gátlástalan korrupciós gyakorlata miatt.
Ahhoz, hogy az EU-s pénzek ne privát zsebekbe vándoroljanak, ne a pártkasszát gyarapítsák szavazatvásárlási célokkal, ne a gátlástalan propagandát hizlaljak, s ne a vezető politikusok és családtagjaik számláját gyarapítsák, az EU-val igyekszünk mielőbb egy olyan keretet kidolgozni, amelyen belül az EU-s közpénzek minden fél számára követhetőek, transzparensek és rendeltetésüknek megfelelően célba jutnak. Magyar Péter ráadásul ezzel rögtön egy olyan politikai programot adhatott volna a Tisza Párt és az EU-s képviselői számára, amelynél ebben a konstellációban kevés méltóbbat lehetne elképzelni, s amelynek eredményes megvalósítása hatalmas politikai sikerrel kecsegtethetett volna.
Ha ezt az amúgy magától értetődőnek tűnő feladatot Magyar Péter nem látta át, az (ismétlem): több, mint bűn, az hiba. S erre persze kínosan rossz válasz az a logikai nonszensz, amivel a fundamentalista bozótharcosok igyekeznek vigasztalni önmagukat és búslakodásnak indult kamerádjaikat, hogy hát hiszen Magyar Péter csak azt mondja, amit a fideszesek hallani szeretnének” – írja Gábor György.
A vallásfilozófus bejegyzése után jött a gyűlölet.
„Tegnap, későn este írtam egy posztot (ismerőseim számára továbbra is elérhető), amelyben Magyar Péter strasbourgi közleményének egy mondatát voltam bátor bírálni. (Persze lehetett volna több mondatról is kritikai észrevételt tenni, de én ezt egyetlen mondatára korlátoztam.) A szövegben nem volt semmi sértő, semmi bántó, semmi személyeskedés, mi több, még az iróniát is mellőztem, hogy szigorúan a lényegre koncentráljak. Ráadásul a szövegem tartalmazott egy javaslatot is, vagyis nem csupán kritika volt, hanem egy pozitív álláspont megfogalmazása is, hogy tudniillik véleményem szerint mi lett volna a politikailag helyes, hasznos és gyümölcsöző. Alig került ki a szöveg a Facebookra, meglepő sebességgel, mindjárt elsőként az alábbi hozzászólás érkezett, amit egyébként többen lájkoltak, s akadt, aki piros szívvel jutalmazott. Ezután, önvédelmi okokból – minden eddigi szokásommal és gyakorlatommal ellentétben – kénytelen voltam a hozzáférést korlátozni: a posztomat csak az ismerőseim számára tettem elérhetővé, s csak számukra biztosítottam a hozzászólás lehetőségét. Az oldalamat követők között akadtak, akik azonnal jelentették a történteket, voltak, akik szerint a hozzászólás „lopott profilról” érkezett, s volt, aki jelezte, hogy azóta már le is tiltották az oldalt.
Meglehet. De nekem eddig még soha nem volt részem ilyen jellegű hozzászólásban. A Mandiner – hozzájárulásom nélkül – éveken át rendszeresen közölte a posztjaimat, amikre természetesen érkeztek keményen zsidózó, mocskolódó, antiszemita megjegyzések, de azok a megszokott, sztereotip zsidózások voltak, s nagyjából be lehetett azonosítani azt az úri közönséget, ahonnan ezek a primitív röffentések érkeztek. Ez a tegnapi azonban afféle indulatról árulkodik, amely számomra egyértelműen azt jelzi, hogy olyantól jött, aki személyesen érezhette magát érintve a posztomtól, amely poszt – ismétlem – semmiféle durvaságot, semmiféle sértést, semmiféle személyeskedő megjegyzést nem tartalmazott, csupán egy általam jogosnak vélt és kifejezetten politikai vonatkozású kritikai megjegyzést, semmi egyebet.
A hozzászólás hányingert keltő gyilkos indulata még számomra is, akinek jutott és jut elég az efféléből, s akinek – nem mellesleg – az egyik kutatási területe évezredek judeofóbiája, antijudaizmusa és antiszemitizmusa – kifejezetten sokkoló.
És maradjunk abban, hogy több, mint elgondolkodtató…” – írja Gábor György, és az alábbi fotón megmutatta a szóban forgó kommentet:
