Mérő Vera mindeddig Magyar Pétert tartotta kiindulási pontnak. A jelenlegi ténykedése azonban még neki is szemet szúrt.
Mérő Vera bejegyzése:
„Ezt a szöveget délelőtt írtam, de úgy döntöttem, csak Magyar Péter mai szavazásának lezárultával osztom meg, az eredménytől függetlenül.
Látom a hozzászólásokon és mások posztjain, hogy sokan átverve érzik magukat már a kérdésfelvetés miatt is, hogy felvegye-e a TISZA alelnöke az EP-mandátumát. Én akkor fogok így érezni, ha nem ad garanciát – elsősorban az őt a korábbi ígéretei alapján megválasztóknak -, hogy legfeljebb fél évre megy az EP-be, amíg sínre kerül a csapat.
Most csak azt gondolom, hogy a magam részéről visszautasítom Magyar ma reggel publikált manipulatív, csak pro érvekkel dolgozó, a „helyes választ” a szavazók szájába adó helyzetértékelését. Mert ellenpontozás nélkül ez egy olyan pro-kontra lista, ami nem is az, hiszen az – utólag hozzátoldott – kontra érv annyi, hogy elismeri, eddig mást mondott. Amit akkor tart be, ha a szavazók nem értik meg ennyi sok érv alapján, hogy mi A Jó Döntés. (Amúgy mi a garancia arra, hogy az „egymillió találkozás” pártja, a Fidesz egy ilyen szavazást nem hekkel meg kedve szerint?)
Persze tényleg sok az erős érv, a legerősebb talán a magyar parlamentben való felszólalás joga listavezetőként. De ez akkor is ismert volt, amikor Magyar a leghatározottabban kijelentette, hogy nem megy az EP-be. Ahogy az összes többi érv is. Igaz, akkor még nem egyeztetett a Néppárttal.
Nem kérdés, hogy most, fél év alatt kell itthon mindent felépíteni: pártot, apparátust, szervezetet, közösséget, adatbázist, jól koordinált aktivizmust és hálózati kapcsolatokat, de ami a legfontosabb: megtalálni a ‘26-os választás jelöltjeit. Mert mi van, ha a fidesz a markába nevet, és azt mondja: decemberben előrehozott választás! Én, ha Magyar beleveti magát a brüsszeli feladatokba, ezt tenném a helyükben. (Mondjuk lehet, hogy a Fidesznek akkor is ez lenne jó, ha a legnagyobb ellenzéki párt egyetlen igazi arca itthon marad.)
A jelöltek melletti kampány fontos eleme volt, hogy többüknek van sokéves brüsszeli, azon belül pedig parlamenti tapasztalata, és ők majd segítik a többiek munkáját is. Miközben ugye nem várja tőlem senki, hogy elhiggyem, hogy a legnagyobb magyar ellenzéki párt vezetőjét, egyben Orbán már most legerősebb kihívóját – akihez öt év Magyarország-bojkott után maga a Néppárt elnöke utazott ide, és nem fordítva -, nem fogadja bárki bármikor, akár hetente kétszer az EP-ben – leszámítva persze a Fidesz-frakciót -, és ha nem képviselő, nem jut oda a megfelelő tárgyalóasztalokhoz? És ha maga Manfred Weber javasolta a mandátum felvételét, biztos, hogy jól méri fel a helyi viszonyokat? Megér két bizottsági tagság például heti két nap országjárást?
Azt értem, hogy Magyar fel akarja gyorsítani a Fidesz bukását, és ehhez minél szorosabb brüsszeli szövetségeket szeretne. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a Momentumnak az lett a veszte, hogy a legnepszerűbb politikusait kiküldte az EP-be. Magyar, ha jól emlékszem, ezt a választások előtt még tisztán látta.
Ami biztos: a kormány propagandistái estétől reggelig sulykolják majd ezután, hogy tessék, beszoptátok, a messiásotok lelépett a milliárdos brüsszeli buliba. Eddig minden támadás visszapattant Magyarról, és a kormányra égett. Vajon most is így lesz?
És marad a kérdés, hogy akkor most mi a helyzet a fővárosi közgyűléssel, amelyről viszont valóban felmerült, hogy Magyar beül? És ha mindenhova beül, meg még szervezetet is fejleszt, vajon meddig tartható az elmúlt hónapok lehetetlen tempója?
Bennem ezek most a nagy kérdések, miközben próbálom – legalább egy ideig még – nem átverve érezni magam. Egyet viszont tudok. Politikust választottam, nem szeretőt, így ha nem is könnyű szívvel, de pillanatok alatt engedem el a kezét.
Az is biztos, hogy ilyen sebességgel talán sosem változtak a dolgok a magyar közéletben, és Magyar Péter eddig, ha helyenként nem is tökéletesen, de jól vette az akadályokat, és villámgyorsan adaptálódott minden helyzetben. Szóval bárhogy is alakul az EP-mandátum sorsa, lehet, hogy megérdemel még némi türelmet és bizalmat.
Mindenesetre az azért elég jó, hogy ilyen gondok gyötrik az embert, a teljes reménytelenség helyett” – zárja sorait Mérő Vera.