
Dr. Udvari Kerstin oligofénpedagógus-pszichopedagógus, egyetemi tanár, a Wesley János Főiskola tanszékvezető docense fegyelmezetten viselt, hosszú szenvedés után elhunyt. Nevét a szociális szakmában sokan ismerték, ő volt jelenkorunk Solt Ottíliája, akire méltatlanul kevesen emlékszünk.
A cikkem nekrológ, főként személyes tapasztalatokról szól.
- Milyen volt Udvari Kerstin diákjának lenni?
- Mi volt az ő különlegessége, amiért mindenki szerette,
- és ami szavatolja, hogy emléke soha nem kopik meg a szociális szakmák területén? Mit akart ő elmondani a világnak?
A legfontosabb tanítások Kerstintől a szociális munka elméletére összpontosultak. Kezdve egészen a magyar megnevezéséig. Ő mindig is azt tartotta, hogy a szociális munka egy komoly tudományág(?), amely nagyon összetett. Épp ezért nem hívhatjuk a szociológia vagy a szociálpedagógia egy irányzatának. Se nem orvoslásnak, se nem pszichológiának, se nem humánökológiának, de valamelyest mégis egyszerre mindegyiknek.
Itt kezdődött Udvari Kerstin nagyon nehéz feladata
Rendet kellett tennie ebben az egész katyvaszban, mert mégis egy több területről összegyúrt, sokféle szegmenst tartalmazó hivatásról beszélünk, amely nem tudott a rendszerváltás előtt érdemben kifejlődni. A magyar nyelv sajátossága miatt rögtön arra gondolunk, hallván a szociális munka szót, hogy
„ők azok, akik láthatósági mellényben locsolják az árkokat, ugye?”
Nem, nem ők azok, viszont közel járunk a megoldáshoz. A szociális munkás is értékes munkát végez, talán épp azzal az ároklocsoló közmunkással, akit sikerült a teljes reménytelenségből révészként átkísérnie a társadalom hasznos tagjává. Motivációt, információt és lelki erősítést adva neki. Munkát, vagy ahogy a mondás tartja,”hálót” adni neki.
A szociális munka nálunk csak 100-120 éves múltra tekinthet vissza. Abban a formájában legalábbis, ahogy most ismerjük. Nagyon sok szakszót a különböző társtudományokból vett át. Például a pszichológiából (tanácsadó, segítő partner, terápia stb.), orvostudományból (diagnózis, anamnézis stb.) és a jogból (kliens, eset).
Udvari Kerstin nem nyelvész volt, (habár egy kicsit az is,) mégis tudta, hogy kiemelten fontos, minek nevezzük el a szakmát. A szociális munka megnevezéshez az óráin szigorúan hozzátette, ez sem a legmegfelelőbb. Mérhetetlenül precíz és átfogó ismeretanyagot adott át hallgatóinak.
A szociális munkás révész
A szociális munkás egy révész. Számos területen dolgozik. Átsegíti a gyermeket a felnőttkorig, a hajléktalant a lakhatásig, az időst olykor az utolsó útjára. Segít a bonyolult bürokráciában, a jogi fogalmakban való eligazodásban, terapeuta és lelkész, egészségügyben jártas.
Kerstintől egy nagyon fontos szemléletet tanulhattak meg a diákjai. Ezt egy 2012-es órai vázlat alapján mutatom be, amit előkerestem az e-mailjeimből tőle. Egy ábra, ami összefoglalja a legfontosabb alapelveket a teljesség igénye nélkül. Udvari Kerstin valóban hitt ezekben, és a kliensek partnerként kezelésében.
Udvari Kerstin mindig azon a véleményen volt, ami a szociális munka egyetlen járható iránya. Az ítélkezés helyetti empátiára törekvés. Magyarul: nem mondjuk azt egy segítségre szoruló embernek, hogy márpedig ezt csináld! Vagy épp ezt ne. A jó szociális munkás megfelelően tereli a hozzá érkezőt arra az útra, ahonnan már ő maga is elboldogul.
„Ez az én életem” – önmeghatározás biztosítása. A szociális munkás az egyetlen olyan ember egy rászoruló életében, aki nem fogja azt mondani, hogy ő nem ihat kávét, nem mehet szórakozni, vagy nem cigarettázhat, mert a szociális munkás mindig tudja, hogy vagy kialakul a bizalom, vagy a kliens kitáncol ebből a helyzetből, mert a változás nem ott kezdődik el, hogy beleszólunk más életébe.
Udvari Kerstin széleskörű ismeretekkel bírt a szociális munkáról, annak megértéséről és lényegéről. Álljon itt egy tartalmasabb életrajz róla:
SZAKMAI, TUDOMÁNYOS (MŰVÉSZETI) MUNKÁSSÁGA
Publikáció: Kutatás: |
AZ EDDIGI TUDOMÁNYOS-SZAKMAI ÉLETMŰ SZEMPONTJÁBÓL LEGFONTOSABB 5 PUBLIKÁCIÓ VAGY ALKOTÁS
– Tapasztalatok egy ifjúsági leány nevelőotthonról – Gyermek és ifjúságvédelem, 1988. augusztus – Hajléktalanok lakóközössége – Hajléktalan Téka 1997. TUDOMÁNYOS / SZAKMAI KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉG, NEMZETKÖZI |
SZAKMAI KAPCSOLATOK
Konferencia előadások: |
Az Iványi Gábor által vezetett főiskolán komoly szakmai munka folyik. Olyan kiválóságokkal, mint amilyen Udvari Kerstin volt. Emléke örökké szívünkben él! Az Ellenszélen pedig a nevét egy virtuális utca is viselni fogja szimbolikusan a búcsúztatóját követően, ahogy a Wesley János Főiskolán Solt Ottilia nevét is viseli egy terem.
Jabronka Richárd
További cikkeinkért kattints ide!