Gréczy Zsolt DK-s parlamenti képviselő a közösségi oldalán osztotta meg elemzését az ellenzék jelenlegi helyzetéről és feladatáról. Írását változtatás nélkül közöljük.
„A Momentum az elmúlt 30 év leváltásáért jött létre” – írja évnyitó posztjában a Momentum elnöke. Ebből nem lehet nem észrevenni, hogy Gelencsér Ferenc arra utal, hogy nem csak a Fideszt kellene a pártjának legyőznie, hanem mindenki mást is, leginkább a DK-t.
Nyilván, hiszen a DK a legerősebb ellenzéki párt, és ez a Momentum szeretne lenni.
Van ezzel a harmincévezéssel néhány probléma, vegyük őket sorra.
Szabadjon megjegyeznem, hogy aki nem látja a különbséget a 2010 előtti, és a 2010 utáni Magyarország között, az vagy politikai vakságban szenved, vagy tudatosan, politikai haszonszerzés reményében mossa össze a nélküle még működő demokratikus Magyarországot a vele már működő orbáni diktatúrával. (Amúgy nincs gond a politikai haszonszerzéssel, ez a pártok világa, a normális működés része.)
1990 és 2010 között Magyarország demokratikus jogállam volt. Szabad, tisztességes választásokkal, sajtószabadsággal, az országgyűlésben érvényesülő ellenzéki jogokkal, a független intézmények tiszteletben tartásával és – amikor ez már lehetséges volt – az uniós pénzek is mindig megérkeztek. Ily módon, megbízható szövetségesként tekintett ránk a szabad világ.
Ha már 30 év: 1990 valóban történelmi határvonal, a rendszerváltás kulcsfontosságú esztendeje. De úgy gondolom, van egy másik határvonal, ez pedig 2010. Egy új Magyar Köztársaságnak 2010-hez képest kell majd meghatároznia önmagát – egy új rendszerváltással.
A zelmúltharmincévezés azért is különös üzenet a DK-nak – nekünk szól, ki másnak -, mert Gyurcsány Ferenc 2001-ben jelentkezett politikai szerepvállalásra, 2004 és 2009 között demokrata kormányt vezetett, szabad választáson győzte le Orbánt. Ez a Momentumnak eddig nem sikerült. Ha pedig vannak a DK-ban olyan politikusok, akik már láttak közelről Orbánt legyőző kampányt és kormányzást, az nemhogy nem hátrány – bármennyire ezt láttatná Gelencsér Ferenc -, hanem előny. Úgy hívják, politikai, államigazgatási és diplomáciai tapasztalat. Büszkék is vagyunk rá.
Úgy emlékszem, volt már olyan párt, amelyik belgának, mindenkihez képest másnak, különbnek tartotta magát. Fidesz volt a neve, szintén a liberalizmustól indultak – látjuk, mi lett a vége. (Látjuk?)
Ha a DK-t akarja legyőzni a Momentum, az teljesen rendben van: az ambíció fontos, vetélytársak vagyunk a szavazók megnyerésében. De megfontolásra javaslom, hogy van-e értelme harmincévezni, főleg azok után, hogy mindenkivel egy listán, és közös jelöltekkel indultak legutóbb.
A DK 12 éves lesz az idén. Az MSZP, a KDNP és a Fidesz 33 éves, a Jobbik mozgalomként 24, pártként 20 esztendős. Az LMP a 14. évét tapossa, és a Párbeszéd is a 10 éve alakuló Együttből – meg az LMP-ből – nőtt. Mindenki cipel kisebb-nagyobb sikereket, meg persze, kudarcokat. Talán nem szerencsés, ha egy közülünk mindenkinek kiosztja az elégtelen osztályzatot, főleg, ha erre nincs is feljogosítva.
A mai parlamenti pártok közül az MSZP, a KDNP, a Fidesz, a Jobbik és az LMP is korábban alakult, mint a Demokratikus Koalíció.
Őszintén, azt sem látom, hogy mi az a saját múlt, ami alapján a Momentum mindent és mindenkit le akar radírozni. Ami eddig történt velük, nem segít az eligazodásban.
Úgy emlékszem, hogy 2018-ban – több egyéni, külön indulással, és emiatt demokrata mandátumok elveszejtésével – sikerült erős szerepet vállalni a Fidesz kétharmadában, és még csak nem is lett frakciójuk. A 2019-es EP-választás sikere után pedig másokkal együtt ránk szabadították Márki-Zay Pétert, aki gyakorlatilag a Fidesznek kampányolt. Óvatosan megjegyzem, hogy a Momentum a zelmúltharmincév pártjaival indulva – Gyurcsány Ferenccel közös listán – tudta megalakítani első országgyűlési frakcióját.
A harmincévezés azt jelenti, hogy egy párt mindenkire és mindenre nemet mond, ami történt 1990 óta? Nekem ez túl sommás. Az EU-ra is, a NATO-ra is, Schengenre is nemet kellene mondani? Úgy gondolom, ez nem szerencsés, és nem is segít az ország súlyos bajain.
De mindezekkel együtt is látni kell, hogy az Orbánnal szemben létező demokratikus világ együttműködésre kötelezett. Így lesz ez a jövőben is. Ebben a DK-ra és a Momentumra is szükség lesz.
Akkor is, ha másképp látjuk az elmúlt 30 évet.