Vannak, akik nem értik, hogy mi az, amit látnak az ellenzéki oldalon. Pedig csupán az történik, ami a jobboldalon az MDF 1994-es bukása után. Akkor a Fidesz egységesítette önmagában a jobboldalt, most a DK teszi ugyanezt a balliberális oldalon. Mert a választási rendszer két tömb egymás elleni küzdelmére lett kitalálva.
Egyáltalán nem ördögtől való, ami az ellenzéki oldalon történik. Jószerivel minden hétre jut egy bejelentés, hogy az MSZP, a Párbeszéd, a Jobbik, de mostanában leginkább a Momentum politikusai a Demokratikus Koalícióhoz csatlakoznak.
Igen, ahhoz a Gyurcsány Ferenchez, akit már annyiszor leírtak, többek között nyilván azok is, akik most lettek a DK tagjai…
A „független” sajtó írhatná azt is, hogy „átigazolt”, „csatlakozott”, „a DK-ban folytatja pályafutását”, de inkább azt írja némelyikük, hogy „beszippantja”, „átcsábította”, rosszabb esetben „megvette.”
Nem erről van szó. A DK-t választó politikusok racionálisan és bölcsen gondolkodnak. Egyrészt azért, mert a DK politikája, világnézete, vezetése és irányvonala tényleg stabil. Pontosan tudható, hogy sosem fognak engedni a Köztársaság, az európaiság, a szolidaritás, az emberi jogok eszméjéből. Nincs oldalazás, árulás, hogy baloldaliak vagyunk, de jobboldali miniszterelnök-jelöltet választunk. A DK-ban otthont talál baloldali, liberális, zöld, és európai értelemben vett konzervatív is.
Ha megnézzük, milyen vargabetűket írt le az utóbbi pár évben az összes többi ellenzéki párt, akkor érthető, hogy vannak, akik már szédülnek, és ki akarnak szállni a körhintából.
A DK-ba érkezők másik érve az lehet, hogy itt látnak arra esélyt, hogy 2024 vagy 2026 után is folytathassák politikai pályafutásukat, tehessenek az őket korábban megválasztó közösségért. Azt gondoljuk, igazuk van.
Amikor a Fidesz 1994 után – a Horn-kormány kétharmados győzelmét követően – elkezdte a jobboldal integrálását, Orbán ügyes stratégiájáról beszéltek. Az MDF, a Kisgazdapárt, a KDNP, az MDNP, a MIÉP előbb-utóbb a Fideszben végezte. Ehhez Orbánnak meg kellett tagadnia mindent, amit addig képviselt – a DK-nak ehhez az egységesítéshez elég, ha hű marad önmagához.
A momentumos Donáth Anna mondta ki, hogy nincs szükség ennyi pártra az ellenzéki oldalon. Igaza volt. A jelek szerint abban téved, hogy az integráló erő az ő pártja lesz. Ez a munka a Demokratikus Koalícióra marad, amelynek ma annyi szavazója van, mint az összes többinek együttvéve. (A Mi Hazánk nevű formációt nem tekintjük ellenzéki pártnak.)
Ha azt akarja az ellenzéki szavazó, hogy Orbán és rendszere valaha megbukjon, a most érzékelhető folyamat elkerülhetetlen az ellenzéki oldalon. Ami történik nem árulás, nem a választók becsapása. Egységes tömbben kell felállnia a válság sújtotta Fidesz ellen az ellenzéknek.
Akarva-akaratlanul, ez a folyamat indult meg. Lehet bosszankodni azon, hogy miért a Gyurcsány Ferenc vezette párt ennek a motorja, de nem érdemes.
Ha a jobboldalnak elég egy, na jó, két párt, az Orbánon kívülieknek is elég lesz maximum három. De egynek abból is ki kell emelkednie.
Igaz, ez felelősséggel is jár majd.