Gréczy Zsolt egy régi ismerősével való találkozásról ír a közösségi oldalán:
„AZ ELLENZÉK FELELŐSSÉGÉRŐL
Tegnap egy régi ismerőssel futottam össze. Neve legyen Géza. Láttam rajta, hogy megvan, de nem él jól. Meséli, hogy a vállalkozása döglődik, otthon is vannak zűrök. A kisebbik gyerek diszlexiás. Azt hittem, kedves sztorik kerülnek elő, mintegy gyógyítva a napi gyűrődést, de már megszoktam, hogy ha valaki meglát, azonnal politizálni kezd. Az ország állapotán borongott Géza, és jött a szokásos kérdés: mi lesz itt?
Baj – mondtam én. Sőt, az már itt is van. A mélységét nem látjuk még – tettem hozzá -, de az biztos, hogy ez így nem maradhat.
– Na, de nektek se hiszik el, hogy tudtok valamit csinálni, ha egyáltalán akartok – folytatta Géza a számomra már fárasztó és unalmas, de gyakran szembejövő fordulattal.
És ekkor belekezdtem egy hosszabb monológba, amely nagyjából így szólt.
A pártok fontosak, nélkülük sosem lesz változás, ezt meg kell értened. De önmagukban nem elegendők, ahhoz mindenki másnak is mozdulni kell. Neked is. De nézd, vannak hősies tanárok, akiknek már elegük van, és tiltakoznak. Ám ez nem igaz ugyanannak az iskolának az egész tantestületére. Vannak köztük túlélni akarók, néma szimpatizánsok, és a tiltakozókra dühös fideszesek is. Az emberek sokfélék. Az a kérdés, átbillen-e az általános elégedetlenség odáig, amely a téblábolókat, végső soron pedig a kormányt is megbillenti.
Látod, a DK megcsinálta az árnyékkormányt – mondom, várva a pozitív hatást. – Látjuk, a Fideszen kívüli világ többsége szereti. Aki nem szereti, simán féltékeny, hogy több lépéssel előbbre jártunk, mint mások. Mi a nyarat nem belső ügyekkel, vívódásokkal, hatalmi konfliktusok rendezésével töltöttük, hanem szerveztük, előkészítettük az árnyékkormányt, amely az ellenfeleink szerint is minimum innováció.
Érzékeljük, hogy a többi pártot sokkolta, hogy léptünk egy izgalmasat és váratlant. Ezért is tiltották le a Dobrev Klára által felkért, és neki igent is mondó embereiket. De ez minket nem tud megállítani. Hónapokra előre kész ütemtervünk van arra, hogy az árnyékkormánynak mit kell tennie.
– De már megint az egész mögött a Gyurcsány van? – veti közbe Géza.
– Ki más? Ő a DK elnöke. – Itt indulatos lehetnék, de visszafogom magam: fideszes pótcselekvést átvenni 12 év kétharmad után, pláne úgy, hogy mindenki egy listán indult Gyurcsány Ferenccel, és helyben együtt vezetnek a DK-val kerületeket, városokat…, látod, te is mosolyogsz. És amikor már nagyon eleged lesz, majd eldöntöd, hogy még egy kicsit hagyod magadon a gyurcsányozás nyomait, vagy engeded, hogy tegye, ami a dolga. Te is jobban éltél, amikor ő volt a miniszterelnök. Géza nem tiltakozik.
Ennek az oldalnak a DK a vezető ereje – nézek Géza szemébe, és mostantól türelmes pszichológus vagyok. – És nem látom, hogy ez mitől változna meg. És mivel a fideszes választási rendszer két nagy tömb egymással szembeni küzdelmét kínálja fel, ezt valakinek meg kell csinálni. A DK egymillió szavazója ehhez az alap. Akkor is így van ez, ha a többi ellenzéki pártnak ez nem tetszik. Az összerendezés a legnagyobb támogatottságú szervezet felelőssége. Az árnyékkormány ennek első, és nagyon erős megjelenése.
Géza még nincs meggyőzve: – Nyomod itt nekem a kincstári dumát, de megértem. Te DK-s vagy. Ha már ellenzék, akkor nyilván a DK. A többit hagyjuk is. De nekem nincs időm tovább várni. Csináljatok már valamit!
– Éppen azt tesszük.
– Kevés, vagy nem tudom. Gyorsabban kellene. Rámegy az életünk erre a szarságra. Persze, undorító, amit ezek a szemetek művelnek, de körülöttem annyi a közömbös. Mindent magasról leszarnak. Egy fideszessel meg nem lehet beszélni. Ha Orbán élő adásban gyerekeket erőszakol meg, akkor is hisznek neki.
– Tudom, de akkor sem mondhatok mást. Orbánék mostani válsága az egész életedet átrendezi. Mindent. A családod pénzét, a bevásárlást, hogy otthon pulcsiban ülhetsz télen. Hogy mikor mész legközelebb moziba. És nem csak a tiéd, a fideszesét is. Az ország süllyed. Mintha egy medencében lennénk. A víz alatt vagyunk, fogy az oxigén, érezzük, hogy nagy a baj, lábunkkal keressük a medence alját, hogy elrugaszkodhassunk, és a maradék pici oxigénnel a víz fölé kerüljünk. Vannak, akik ezt még nem tudják, nem hiszik. Viktor majd gyorsan leengedi a vizet, és levegőhöz jutunk. Tudom én, hogy ez megy. De majd jön a pofára esés. Ha az ellenzék többi pártja azzal szórakoztatja magát, hogy az árnyékkormányon köszörüli a nyelvét, az nem segít. Elsősorban nekik nem, ettől ők nem lesznek népszerűbbek, sőt. Az ország egésze sem találja meg így a medence alját.
Géza az asztalt nézi, de most már folytatom.
– Mi adtunk egy választ Magyarország válságára: hogy ha váltás van – mert előbb-utóbb minden véget ér -, akkor vannak valakik, akik tudják, mit kell csinálni. Nem egyedül, közösen. Ezért nézzük bátorítva, támogatva, ha valaki felemeli a szavát, tiltakozik, mozdul.
– És mi van, ha Orbánt nem lehet legyőzni. Minden az övé. Meg a fideszes tömegek. A média. – vágja vissza Géza elkenődött daccal.
– Mindenkit le lehet győzni – mondja Őze Lajos a Gyula vitéz télen-nyáron című filmben. Repülő még nem maradt fenn, Orbáné is le fog jönni. Csak nem mindegy, hogy a romok között kizárólag katasztrófa turisták téblábolnak majd, vagy olyanok is, akik életeket mentenek, és újjá szervezik az országot. Az ellenzéknek ez közös felelőssége. De az árnyékkormány egy válasz. A kínálkozó történelmi pillanatra adott válasz a Demokratikus Koalíciótól. Akár tetszik másoknak, akár nem. De az ajtó nyitva van, mert Magyarország közös ügyünk. Aki akar, velünk tart, aki nem, az lemarad.
Géza nem volt boldog a beszélgetés végére. Nem csodálom, nem mentettem meg a vállalkozását. De ha már nem sztoriztunk, muszáj volt elmondanom, amit gondolok. Ő akarta… Nyilván, hitte is, meg nem is, amit mondok. De legalább elmondtam. Lehet, hogy lehülyézett magában, de adtam magamnak egy esélyt, hátha gondolkodik rajta.
És kint újra eleredt az eső.”