„Jelentkezzen, aki nem hallotta még százszor: „ebből a háborúból ki kell maradnunk!”
– kezdi mondandóját Lendvai Ildikó, aki napjainkban az ellenzék visszavonultatott, de rendkívül veszélyes fegyvereként funkcionál. Aki soha nem lankadó figyelemmel követi a napi eseményeket, és mindig oda szúr, ahol a védtelen pontot látja. Orbán Viktor az utóbbi időben szinte felkínálja ezeket a pontokat, hiszen napi szinten követ el olyan hibákat és olyan döntéseket hoz, amitől a józan gondolkodású európai maximum csak a fejét fogja.
Az oroszbarát felfogású, mára az utolsó szövetségeseink, a V4 országok által is elítélt Fidesz-külpolitikáról Lendvainak megvan a véleménye, ráadásul ennek rendkívül szellemes megfogalmazásban adott hangot a Népszava hasábjain:
„Putyin tegnapi famulusa most e mögé a jelszó mögé bújva dugdossa vállalhatatlanná lett külpolitikáját. Kiposztolta a Facebookon, felmondta videóra és ünnepi beszédben, ismételgeti az összes embere. Nem mintha az országban bárkivel vitatkoznia kellene azon, hogy isten ments a fegyveres harcok színterére keveredni. Nem akarja ezt senki, és az ukránokon sem segítene a háború eszkalálódása. Nem kell erről a NATO-t sem meggyőzni, a főtitkár maga is kizárta ezt. Mindegy, ettől még szajkózzák, hiszen a becsődölt államkassza, a már a háború előtt tönkre vágott forint romjai fölött ez az egyetlen mondanivalójuk maradt. Lóri papagájnak se vonja senki kétségbe a nevét, ő mégis ismételgeti: „Lórrrika vagyok! Lórrrika vagyok!” (Ki kell marrradnunk! Ki kell marrradnunk!)
Persze Lórika, ha fárasztó is, aranyos. Ami a kormányszajkókról nem mondható el. Pedig mennyivel többe kerül az eltartásuk, mint Lórikáé! És Lórika, ha nem is túl bő a szókincse, alapvetően igazat mond. Viszont a kimaradós blabla nyilvánvalóan csúsztat. A háborúból kimaradni legfeljebb a konkrét katonai műveleteket tekintve lehet, a következményeiben máris nyakig benne vagyunk. Hajszál híja, hogy nem a rossz oldalon.
Percenként pukkad ki egy-egy propaganda léggömb, de Lórika rikácsolása elnyomja a durranások hangját. „Várjuk őket!” – üzeni készségesen Orbán a NATO csapatoknak. Istenem, legfeljebb hülyét csinált a tegnap még ezt hevesen elutasító Szijjártóból. Hja, meg kell azért a miniszteri fizetésért dolgozni. Putyin majd kivételez a hűséges baráttal – kacsintgattak éveken át. Újabb lufipukkanás: nem érte meg a kínos törleszkedés. Ugyanazt a szerződésszegést (energia csak rubelért) kapjuk jutalmul, mint a többi uniós ország büntetésül.”
Ezek a tények sajnos megkerülhetetlenek, a választások hajrájában választók tömegei pártolnak el az őrült politikát folytató Orbán mellől. Az óra ketyeg , és már csak egy hetünk maradt, hogy végre felálljunk Európa szamárpadjáról, ahova Orbán Viktor ültetett minket és végre józan európaiként, büszke magyarként vállaljunk szerepet az Európai Unió mindennapjaiban.