Olvassátok lassan és figyelmesen. Igen, ezek az ő szavai (Orbán Viktoré) – írja Vágó István, a DK elnökségi tagja a Facebookon a következő Orbán-idézeteket kommentálva:
„- Nagy szükségünk lenne a keresztényi értékek és erények felmutatására most, amikor váratlan hirtelenséggel buzog fel az idegengyűlölet indulata.
– Mi mindig ellenálltunk annak, hogy azon az alapon vegyük fel a harcot, hogy egyik oldalon vannak a tiszták, másik oldalon a gonoszok, hogy az egyik oldalon állnak a hazafiak, másik oldalon a hazaárulók.
– A nép-nemzeti gondolat, a populista politika élesen szemben áll a liberalizmussal. A populizmus élő klasszikusai szájában a »liberális« szó káromkodás, szitok.
– Összességében [a kormánypárt] egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog Magyarországra visszatérni.
– Nem érezzük úgy, hogy izzadságos küzdelmet kellene folytatnunk magyarságunkért. Polcainkon békésen megfér egymás mellett Arany János, Mrozek és Esterházy.
– Ma már világosan látszik, hogy a kormány a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban. [Az egyházak] hibát követnek el, ha azok szolgálatába szegődnek, akik ideológiai átnevelőtábort akarnak csinálni Magyarországból.
– A [kormánypárt] politikai stratégiájának lassan egyetlen kiszámítható eleme, hogy politikai ellenlábasaik hitelét az ellenfelek és felmenőik vélt vagy költött múltjának úgymond leleplezésével kívánják megrendíteni.
– a kormány és hívei nem csupán a nemzeti eszme és a keresztény értékrend egyedüli letéteményeseinek tekintik magukat, hanem hovatovább a tiszta múlt kizárólagos letéteményeseinek is.
– A múltból örökölt ügyeket minél hamarabb és az elérhető legszélesebb konszenzussal le kell zárni.
– Újabb ideológiai elnyomás fenyegeti az iskolákat. És szembefordultunk a kormánnyal akkor, amikor úgy éreztük, hogy föl akarják áldozni a jövőt a múlt oltárán.”
Orbán Viktor a Fidesz pécsi kongresszusán, 1992. február 7-én.
