Sokféle megemlékezést olvasunk a mai napon, október 6-án, az Aradi Vértanúk emléknapján. A DK elnökének gondolatai igazán mélyre nyúlnak. Mi megborzongtunk, ahogy olvastuk:
„Olyan könnyen csúszik ki az ember száján, hogy ezért vagy azért “odaadnám a fél karomat”, vagy akár az “életemet”.
Ugye ez amolyan szófordulat annak kifejezésére, hogy valamit nagyon fontosnak gondolunk.
De mi van, ha ez nem csak szófordulat.
Ha tényleg az életed teszed fel valamiért. Mondjuk a hazádért.
Nincs több vöröslő őszi reggel, ölelő feleség, baráti tivornya, nem látod többet gyerekeidet, unokáidat.
Csak a kötél vár rád.
És veled együtt a halálba vonuló társak.
És mész a nyirkos reggelen az aradi kivégzőhely felé.
És semmit se bánsz.
Hazádért sajog a szíved.
Legyőztek.
Ránk maradt a felemelés kötelessége.
Mert hősök vagytok, a haza mártírjai.
Csendben emlékezünk.
Hallgatagon.”