Rosszabb, mint a privatizáció – mondta név nélkül a HVG-nek az egyik kormányzati szereplő a közérdekű vagyonkezelő alapítványokról –, mert ott legalább valamit fizettek az állami vagyonért, itt viszont ingyen vihetik. Vagyis az államigazgatáson belül is ellenérzéseket szül a kormány példátlan vagyonkimentése.
Az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonba kapják a korábbi állami vagyont,
legyen az egyetem, kastély, palota, részvénycsomag, üdülő, cég, termőföld vagy sziget.
Miután az alapítványok számára az állam az alapítói jogokat is átadja legkésőbb 2022-ben, a kör bezárul:
az öt kormányközeli kurátor leválthatatlanná válik, eladhatják, megterhelhetik a korábban állami vagyont. Az alapítványi vagyon a középkori uralkodók által híveiknek „örök időkre” adományozott hűbérbirtokhoz hasonlít, a kurátorok is elsősorban hűséggel tartoznak a donátornak.
Ez nem csupán vagyonkimentés, hiszen teljes ágazatokat vonnak ki az állam fennhatósága alól, ilyen például a felsőoktatás. Ma már könnyebb felsorolni azokat az egyetemeket – ELTE, budapesti Műegyetem, Zeneakadémia, Képzőművészeti Egyetem –, amelyek állami tulajdonban maradnak, – legalábbis a pillanatnyi állás szerint –, mint azokat, amelyeket privatizáltak Orbánék.
A kormány eddig 31 közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról döntött (ezeket törvényjavaslat formájában benyújtotta az Országgyűlésnek), ezek együttesen már több ezermilliárd forintot hasítottak ki a köztulajdonból.
A HVG úgy tudja, ezek után sem lesz megállás:
készül egy törvényjavaslat, amely további 29 állami tulajdonú kft-t és ingatlant csapna hozzá a már meglévő alapítványokhoz, az újabb kijátszott vagyonelemek között lehet akár a Művészetek Palotája is.
Mindezt értelmezhetjük akár úgy is, hogy kormányszinten ismerte el valaki, hogy a szemünk előtt teszik zsebre a közvagyont. Szinte példa nélküli ez Magyarország történetében. Meddig hagyjuk még? 2022-ig semmi nem marad a magyar közvagyonból.