Veszélyben az Aldi, Lidl, a Spar, a Tesco és a többi, külföldi tulajdonú kiskereskedelmi lánc, miután az elmúlt hónapokban többször is nyilvánvalóvá tette a kormány, hogy ki akarja szorítani ezeket az üzleteket az országból, írja az nlc.hu.
Az Aldi, a Lidl és más külföldi láncok új korszakot nyitottak a magyar gasztronómiában: végre már nemcsak a Horváth Ilona szakácskönyhöz lehetett beszerezni helyben az alapanyagokat. A kiszorításuk harminc évvel veti vissza a házi konyhaművészetet, kivéve, aki a fokhagymás abált szalonnára esküszik.
Hogy mi a baj azzal, amit a kormány tervezhet?
A cikk választ ad erre a kérdésre is:
Először is, hogy odajárunk vásárolni, és nem véletlenül. A magyarok egyre jobban szeretik az Aldit, a Lidl-t és a Penny-t, ezzel szemben egyre kevesebbet vásárolnak a magyar tulajdonú CBA, Real és COOP üzleteiben. Főleg azért van ez így, mert sokkal kedvezőbbek a külföldi kiskereskedelmi multik árai (a cikk szerint 15-20 százalékkal).
A szerző egy közepes méretű városban él, ahol van Coop, Real, Spar, Tesco, Penny, Aldi és Lidl is. Állítása szerint, a kiskereskedelmi multik megjelenése örömünnep volt a városban, mint írja,
kinyílt a világ, olyan volt, mintha leomlott volna végre a gasztronómia berlini fala.
Lehetett végre kapni normális, megfizethető áron olívaolajat, aszalt paradicsomot, be tudtak vásárolni hagyományosnak nem mondható ételek elkészítéséhez is. Jó minőségű étcsokoládéból nagyjából hatféle közül válogathat az ember egy Lidlben, de van nyúl- és őzhús, pomelo, licsi, édeskömény. Fél kiló mascarpone ezer forint és egyedül a Lidlben és Aldiban van „értékelhető választék” laktózmentes tejtermékekből.
De ez még nem minden!
Ott vannak még a kiváló sajtok Európa híres sajtvidékeiről, a Provolonétól a Gruyère-ig és a nem kevésbé izgalmas sonkák, szalámik és felvágottak.
Magyarul: végre vidéken is hozzá lehetett jutni azokhoz a hozzávalókhoz, amiktől addig, Budapesten kívül a legegyszerűbb külföldi étel is a sci-fi kategóriába tartozott. A szerző azt írja, hogy
„egy nagyjából 20 évvel ezelőtti Stahl Judit recepten is csak hahotáztam, hogy oké, hogy fenyőmag meg parmezán, de már nem a Károly körúton lakom, ahol szemben a Rotschild boltja van, hanem ahol a szemközt a a COOP van. A COOP-ban pedig ilyesmi nincs.”
Ez volt az igazi gasztroforradalom: amikor végre demokratizálódott az újfajta kulinária és bárki meg tudta venni a kicsit különlegesebb hozzávalókat.
És ez az, amiért ma már simán le lehet írni egy receptbe, hogy kell hozzá római kömény vagy parmezán, mert a kiskereskedelmi multiknak köszönhetően már biztosan lehet kapni, és nem úgy vagyunk ezekkel, mint a kókuszreszelékkel a nyolcvanas években:
fél nap, míg beszerezzük, ha sikerül egyáltalán, vagy mindegy, hagyjuk inkább.
Ne legyenek illúzióink:
ez vár ránk megint, ha elüldözik az országból a külföldi tulajdonú élelmiszerláncokat. És ezt mindenki nagyon-nagyon gyorsan meg fogja érezni, legkésőbb akkor, amikor kiürül a saját márkás olívaolajos vagy a Nutella-klón nutokás üveg és mehet a magyar tulajdonú boltba megvásárolni ugyanazt a minőséget kétszer annyiért – már ha hajlandó lesz kiadni érte annyit. Nem baj, majd megspóroljuk a Fekete-erdei sonka árán, mert azt ott úgysem kapunk – szóval nem is eszünk többet, helyette elleszünk párizsin meg Anikó sajton.
Vidékre, kabát alá az is jó a kormány szerint.
Csakhogy, a Pénzcentrum felmérése szerint, a magyarok 40 százalékának többet számít a minőség, és csaknem harmadának fontosabb a jó ár, mint az, hogy kié a bolt – és viszonylag könnyű belátni, hogy az Aldi, Lidl és társai tényleg jó minőségű árut kínálnak, nagy választékban és jó áron. Ez eddig a lakosság 70 százaléka, további kb. 24 százalék pedig kimondottan kerüli a magyar tulajdonú boltokat. Oké, még mindig van 6 százalék, aki, ha teheti, magyar tulajdonú boltokban költi a pénzét, nekik biztosan jó lesz majd, ha már nem is lehet máshol.
Végül is, ha harminc éve jó volt, jó lesz most is, csak még eggyel bánatosabb és keserűbb hely lesz ez a Magyarország – úgy az emberek 94 százalékának.