Kedves Magyarország, tisztelt Hazám!
Azért írok most neked, mert nagyon zaklatott időszakban vagyunk, nehezen élünk mostanában és nem is igazán értem, hogy mi van veled.
Ezért őszintén kérdezem, hogy vagy?
Tudod, amióta az eszemet tudom, szeretlek.
Sok évtized suhant el fölöttem – nem észrevétlenül – itt éltem együtt veled jóban és rosszban is. Voltak nehéz időszakok, ám mindig bíztam abban, hogy vagy annyira erős és bátor, hogy e magasztos megnevezésnek, hogy „HAZA” minden körülmények között meg tudsz felelni és helyt tudsz állni, hogy magadhoz tudod ölelni azt a sokféle és nagyon differenciált népességet, amilyenek mi vagyunk, az itt élők valamennyien.
Minden sejtemben, egész testemben-lelkemben, emberként, szülőként, alkotóként, oktatóként nyíltszívű, aggódó lényként kérlek, óvd meg méltóságodat és vele a morális és erkölcsi tisztaságodat, tolerancia képességedet, megértő, támogató segítőkészségedet, kikezdhetetlen tisztaságodat!
Tisztelettel kérlek, ne tekints szolgaként ránk, soha ne tedd, mert nem vagyunk azok. Ugye tudod, hogy nincsenek pótolható emberek, minden élet kincs, valódi érték, egyszeri és reprodukálhatatlan. Ne veszíts el egyetlen lelket sem, kedves Hazám!
Állj ki velem együtt a feltételek nélküli szabadság eszményéért, a szabad véleménynyilvánítás jogáért, a szabad sajtóért, a szabad művészetért, a szabad és autonóm oktatásért, mindenféle előjelek és megbélyegzés nélküli szabad létezésért!
Drága Hazám! Ne fordulj magad ellen, ne kergesd pusztulásba ezt a szép és kiváló országot!
Sokkal inkább szeresd önmagadat és minden egyes lakóját ennek az országnak, aki itt él veled együtt, benned, de még azokat is szeresd, akik éppen most valahol távol laknak tőlünk! Engedd, hogy bízzunk benned, hogy elhihessük: van egy remek hazánk, mely sosem csal meg minket, nem hagy el, nem üldöz el, nem pusztít el, csak szeret, mint egy szülő a gyermekét, bármilyen is legyen.
Ne engedd a nézetkülönbségeket haraggá majd gyűlöletté dagadni, ne adj teret az őrjöngő demagógiának, ne játszd ki az egymástól eltérő módon gondolkodókat, ne tüzeld fel a különböző elveket vallókat egymás ellen! Tiszta szívből és szépen kérlek, ne ossz meg társadalmi szinten és semmilyen szinten sem bennünket és nagyon kérlek, semmiképpen se uralkodj felettünk!
Ne haragudj ránk, ha csalódottak és elkeseredettek vagyunk, mert nem gonoszságból vagyunk azok. Tudod, csak fájdalmasan szorongunk ebben a rémesen polarizált világban, levegőért kapkodunk minden nap, tényleg minden áldott nap, hogy mi történik velünk és aggódunk a jövőért, hogy mi vár még ránk, mi vár a fiatalokra és milyen lesz az a bizonyos jövő és lesz-e egyáltalán.
Talán megérted, hogy undorodom a gyűlölettől, mélységesen megvetem a gyűlölet hatalmát. Pacifistaként hiszek a diplomácia eredményességében, hiszek a tárgyalás útján kialakítható megoldásokban.
Nem vagyok forradalmár és nem vagyok politikai aktivista sem. Nem hiszek a frontális támadásokban, nem hiszek a fegyverekben és a fegyverek mögé rendelt személytelenségben, nem hiszek a hatalmi erőfölényből, karhatalommal kierőszakolt békeféleségekben. Nem hiszek az elnyomásban, semmilyen elveken alapuló és semmilyen színezetű hazug, rafinált, gyilkos diktatúrákban, hiszek azonban a demokráciában, a tiszta és megértő légkörű létezésben, a szabadság elsöprő erejében!
Hogy idealista vagyok? Lehet.
De én kiállok melletted, Hazám engedd, hogy így legyen!
Kérlek szépen engedd, hogy szabadon lobogjon a nemzeti zászlónk, ne sajátíthassa ki azt senki sem ideológiai alapon és mindenki szorongás, szégyenérzet nélkül, büszkén hordhassa a nemzeti színű kokárdát, ha eljön az ideje, függetlenül attól, hogy milyen világnézetű, milyen hitű, hová tartozik vagy nem tartozik.
Kérlek, ne gondold, hogy eltéríthető a világegyetem törvénye az igazság felől vagy Isten ujja másfelé mutat, ha a megmondó hatalmaskodók úgy kívánnák!
Ne engedd magad megtéveszteni ügyeskedő szemfényvesztők és szerencselovagok által, ne szolgáltasd ki magad önző érdekeknek, ne engedd kifosztani magad! Ne daráljon, gyaluljon, törjön, zúzzon porrá vagy égessen fel mindent maga mögött a kíméletlen napi politika, ne engedd, hogy így legyen!
Tudod, én nem félek senkitől és semmitől. De tapasztalom, hogy nagyon sokan viszont igen. Kérlek, segíts nekik!
Kérlek, támogasd és biztasd őket, hogy nem kell félniük! Én is segítek neked azzal, hogy kiállok mindennemű kirekesztés ellen és pszichikai vagy fizikai erőszak ellen, kiállok a kisemmizettek, az elesettek és elnyomottak mellett, kiállok a megtévesztett, megvezetett kihasznált honfitársaimért, kiállok a szabad gondolkodók mellett, a tudomány szabadságáért, kiállok az épeszű világ mellett, kiállok a művészet szabadsága és az oktatás szabadsága mellett! Tiszta szívvel és szeretettel állok ki az egymás megértéséért, egymás megbecsüléséért, a különböző vélemények és a többféle igazság elfogadásáért valamint egy gyűlölet nélküli, megosztottság nélküli szabad világért!
Drága Magyarország, kedves kis Hazám! Tarts velem!
Jó egészséget és a legjobbakat kívánom neked!
Szeretettel ölellek:
Szurcsik József
Munkácsy-díjas képzőművész,
Magyar állampolgár
