Az Ellenszél is írt róla, hogy Orbán Viktor tanácsadója milyen véleménnyel állt ki a nyilvánosság elé, nagy vitákat generálva ezzel a legtöbb politikai fórumon. Lakner Zoltán politológus a saját Facebook-oldalán állította szembe Maróth Miklóst a saját állításaival. Szó szerint idézzük őt:
„Annyian idézgették Maróth Miklós megjegyzéseit Harry Potterről, hogy elolvastam az egész interjút az einstandolt (ex)akadémiai kutatóhálózat vezetőjével, minek következtében számos információval lettem gazdagabb.
1. Maróth úgy beszél például a Harry Potterről megfellebbezhetetlen magabiztossággal, hogy biztosan fogalma sincs az egészről – ami persze, tudjuk, mindig megkönnyíti a megfellebbezhetetlen magabiztosságot.
Merthogy például ezt mondja: „Mi gyerekkorunkban a hetvenhét magyar népmesét olvastuk, ami erkölcsi kiállást sugall. De a Harry Potterből mit tanul?”
Na most lehet nem szeretni a Harry Pottert, de hogy mondjuk a barátságról vagy az önfeláldozásról ne szólna, értsd, erkölcsi kérdésekre ne reflektálna, ezt igazán nem lehet állítani. Maróth professzor további javaslata, hogy énekeljünk inkább katonadalokat, ez a történelemben mindig bevált.
2. A nem ismert dolgok magabiztos megítélésén túl a tudományos kutatóhálózat vezetőjétől az is megnyugtató, hogy megismerhető történelmi tényeket nem fogad el, például azt, hogy a kereszténység terjesztésében is szerepet játszott azért olykor-olykor a katonai erő. Ellenben egy meg nem nevezett sejkre hivatkozva jelenti ki az orientalista professzor a teljes általánosítás jegyében, hogy „a muszlim munkaerő jó, ha napi 20 percet dolgozik, mert teázik, kávézik, beszélget”.
Kíváncsi lennék, hogy Maróth például ezt az interjút a munkavégzésbe számítja-e és ivott-e közben teát vagy kávét, de ez csak egy röpke felvetés.
3. A legfontosabb, hogy vége a habverésnek, valaki végre teljes egyértelműséggel kimondja, mire való a hazai kultúra elfoglalásáért indított kormányzati háború:
„Ha elolvassa az Egri Csillagokat, akkor nem kell magyarázni, miért beszél Orbán Viktor arról, hogy meg kell őriznünk a keresztény identitásunkat, országunkat.”
A tananyag, a könyvkiadás, a színházak felügyeletéért folytatott harc lényege tehát az, hogy Orbán Viktort pontosan értse a fiatalság, és még Gárdonyiból is Orbánt hallja ki. Ez magától tényleg nem fog menni, nagy szükség lesz a kultúrharcos kormányemberek muszklijára, hogy ezt elérjék.
4. Személyes érintettség okán külön erőfeszítést fordítottam annak megértésére, mit akar mondani Maróth az LMBT-kérdésekről.
Ugyanis: „Az iszonyatos tolerancia bizonyos dolgokkal szemben, így például az LMBT-ideológia egészen biztosan első helyen repülni fog [az európai lakosságcsere esetén]. De ez már csak azért sem baj, mert a tolerancia mai bajnokai egymással versengve olyan muszlimokká fognak válni, hogy öröm lesz nézni.”
Tehát a lakosságcserében pont az LMBT-toleránsak nem lesznek kicserélve, de ők meg muszlimmá válnak, ám ez nem baj. Szóval akkor, ha jól értem, a lakosságcserénél és a muszlimmá válásnál is nagyobb baj az LMBT-tolerancia, amit azonban a muszlimmá válás fog megszüntetni, de úgy, hogy öröm lesz nézni, mondja a keresztény identitásért aggódó professzor, kezében a Hetvenhét magyar népmesével, azzal csapva le az iszonyatosan toleránsakra.
Biztos kezekbe került a magyar tudomány jövője.”