„Tisztelt Ellenszél!
Megköszönöm, ha leközlik ezt a levelet, ha lehet, szó szerint kérném, ha pedig nem tartják érdemlegesnek, jelezzék felém, azt is megértem.
Olgára fogok szavazni, remélhetőleg holnap lesz rá lehetőségem, ma indulok munkába, hogy a budapestiek is elindulhassanak a munkahelyükre. Egyike vagyok ugyanis azoknak a nőknek, akikre ferde szemmel néznek, amikor meglátják őket a metrókocsi „pilótafülkéjében”.
A hármas vonalon. Azon a bizonyos mumuson. Egyáltalán nem érdekelt különösebben az előválasztás, mert úgy gondoltam, Karácsony már megmérettette magát, csúfosan elbukott, szóval maximum egy kerületi trónszékre hajt, de Tarlóst nem győzi le. A Momentum alapvetően szimpatikus, a jelölt gondolatait is hallgattam az átriumos vitában, viszont bármennyire is lettek erősek, kizártnak tartom, hogy ő nyerjen.
Kálmán Olga bejelentkezése felvillanyozott. Egyrészt ötgyermekes anyukaként, aki „férfimunkát” végez, mindig is szimpatikus volt a karaktere. Akkor döntöttem el, hogy nálam ő lesz a befutó, amikor vette a fáradságot, és jelöltként keresett meg három céget, hogy szakmai véleményt mondjanak a metró lehetséges klimatizálásáról.
Ennyi erőfeszítést Karácsony Gergely nem volt képes megtenni, pedig a városvezetői tapasztalata a fő ütőkártyája. Miféle tapasztalat ez? Hol van a szándék belőle? Miért nem olyan tökös, mint női vetélytársa?
Kálmán Olga lehet, hogy eddig nem a politikából élt, de politikusokkal kelt mindennap, amikor felkészült az adásokra. Benne megvan az elhatározás, ami a legszükségesebb. Szakértőket kérdez, olyan embereket, akik értenek ahhoz, hogy miként lehet jobb, nem pedig önjelölt messiásként akarja megmondani a tutit.
Én Kálmán Olgára szavazok, és ha ezzel a levelemmel tudtam noszogatni a budapestieket, akár egyet, akár ötöt, akkor már megérte körmölnöm.
Köszönöm, ha lehozzák!
Üdvözlettel,
„K-né Ibolya”