A szigorúan őrzött Fidesz-iroda épülete úgy tűnik, mégis megközelíthető. Töreki Milánnak, a Jobbik VI. kerületi elnökének sikerült odaférkőznie, és felrajzolnia egy idézetet Petőfi Sándortól. A felirat önmagáért beszél, azonban a fiatal politikus egy levelet is vitt magával.
A levélben a Jobbik alapszervezete tisztelettel megkéri a Fideszt, hogy az alábbi idézeteket vegyék figyelembe a döntéshozataluk alkalmával:
„És nézd, világ, e rongy komédiát,
Hol csüggedt nézők a legnemesebbek,
Hol eladnak sok munkás-milliót
Cudar, eladó, úri keveseknek,
Ahol az Élet ellen összefog
Cézári gőgös s magyar úri dőre”
/Ady Endre: Dal a Hazugság-házról/
„Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg”
/Petőfi Sándor: A XIX. század költői/
„Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.”
/Babits Mihály: Babits Mihály: Petőfi Koszorúi/
„Úgy nézik ma a verset, mint egy párt-igazolványt: vállalt elveidet kérdi az új kritikus. Mert mi a lényeg a versben? az „álláspont”, a „szerepkör” – vagy legalább eszerint mér ma az új kritikus. Csüngjön egy elv a nyakadban, mint kutyán a biléta, másképp sintér-mód elcsip az új kritikus. Hogyha akol bűze nélkül akarsz kószálni, magadban: „l’art pour l’art költő” – bömböl az új kritikus”
/WEÖRES SÁNDOR: POLITICO-EPIDEMIA/
„Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!”
/Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus/
„„Valahol szörnyű vihar lehetett…
S a viharban egy nemzet elveszett…!”
/Wass Albert: Záróvers/