Kritikára kritikát
Náray Tamás nagyon sokoldalú ember. Érzékeny író, divattervező és celeb. Olyan, akinek a szavára adnak az emberek. Ám amit nemrég posztolt a Facebook oldalán, az sokaknak mégsem fog tetszeni. Náray ugyanis kritizálta a kritikát. Pontosabban azt, amikor egyesek az őszinte kritika nevében valójában csak bántani akarnak másokat.
„Azt írja nekem egy hölgy, hogy
>>…aki nyilvánosan posztol, kritikát fog kapni….<<
Elmagyarázná nekem valaki, hogy a két dolog miért és hogyan függ össze? Vagy, hogyan következik egyikből a másik?
Meglehet, teljesen tudatlan vagyok. Ugyanis eddig azt hittem, hogy ha valaki valamiről ír, azért teszi, hogy mások, hangsúlyozom: akiket érdekel, elolvassák. Mert mondanivalója van. Ami hasznos, amiből jó eséllyel épülni lehet. Esetleg nettó hozzáfűzzék, hogy egyetértenek vele, vagy sem. Ha nagyon muszájnak érzik, odakanyarintanak egy-egy saját példát. Ez világos, és rendben is van. A megfelelő stílusban. (Nem a rajtakapós, leiskolázós, csorbítgatós, odamondósra gondoltam…)”
Kezd a divattervező, majd elegánsan megcsavarintja a labdát azzal, hogy
„De miért kellene engem, mást, az illetőt, a véleményét, vagy azt amit, és ahogyan írta és nyilvánosan közreadta, kritikával illetni? Depláne személyeskedő kritikával… Tetszik, oké, nem tetszik, megvonom a vállam és megyek tovább a dolgomra, oszt’ kész.
Az egyértelmű, hogy minden kötözködő kommentelő élete példás. Rendezett, jó körülmények között van, ő maga is nagyszerű, sikeres, és legfőképpen boldog. Meg szép is, ugye. Sőt, elégedett is! Ja, és persze, hogy nincs benne irigység, vagy rosszindulat. De a legfontosabb, hogy okos is, meg jól értesült és művelt is egyben… (…hiszen mindent jobban tud, láthatjuk, azonnal lecsap és javít. Egy csipet antipátiával megfűszerezve.)
Ugyanakkor, ha mindez a fentiek közül adott, mégis minek törődik velünk, kis, írogató emberekkel?
Tényleg. Valaki megmagyarázná?
Karen Casey: „A kritika sosem szeretetből fakad. Éppen ezért soha nem is tarthatja a másik javát szem előtt. Az a rendeltetése, hogy aláásson, bizonytalanságot keltsen és kétséget ébresszen az illetőben aki olvassa, és abban, akinek címezik. Következésképpen nem lehet sem jóindulató, sem őszinte.”
Hát valahogy, így.”
A facebookon kommentelők között lehet, hogy kötelező olvasmánnyá kellene tenni Náray szavait. Sokak okulhatnának belőle!