A humor a fegyver
Lássuk be, egy héttel Orbán újabb győzelme után nehéz bármit is mondani. Az elemzők még javában dolgoznak, hogy jól kiértékeljék a helyzetet, a politikusok a harci sebeiket nyalogatják, a parlament pedig össze sem ült. Bár az utcán tömegek mozgolódnak, ez inkább a csalódottságból fakadó düh levezetésének, mintsem valódi politikai cselekvésnek látszik. Mit lehet ilyenkor tenni?
Újságíróként különösen érdekesnek tűnik számomra, hogy április 9-e óta mintha „leállt” volna a magyar belpolitika. Lehet, hogy mindez csak a választás előtti felfokozott hangulathoz képest tűnik most kevésnek, mindenesetre az igaznak látszik, hogy most mindenki „lejjebb tekerte” a politizálást.
Ugyanakkor ilyenkor is sokan várnak valamiféle útmutatást vagy legalábbis szeretnének nem elszakadni a politikától. Az ő figyelmükbe ajánlanám a zseniális Konok Péter legújabb kis történetét, (facebook link itt) amelyben pikírt módon római szatírába burkolja a magyar politikáról alkotott véleményét. Lássuk!
„- Mi ez a hangzavar megint, centurio?
– Csak a szokásos. Bennünket szidalmaznak, Pilatus
– Ezt megértem. De mit akarnak? Heródest? Kajafást? A farizeusokat?
– Most éppen azt követelik, hogy mindezek álljanak össze ellenünk.
– Hát nem látják, hogy Heródes töke a markunkban van? Hogy a Szanhedrin úgy táncol, ahogy Róma fütyül? Hogy nélkülünk elhallgatnának a pörös farizeusok? És hogy ugyanígy Róma sem lenne meg nélkülük? Nem értik a birodalom logikáját?
– Dehogy értik! Vagy csak nem merik érteni. Ha tudnák, hogy csak magukra számíthatnak, széthullana a birodalom. Ezek csak új vezetőket akarnak, mert elégedetlenek a régiekkel. Mi pedig megadjuk nekik a választás illúzióját. Persze, mindig akad egy-két renitens.
– Renitensek?
– Van itt egy prófétácska megint. Valami ágrólszakadt, ma itt-holnap ott igehirdető. A szeretetről beszél, veszélytelen bohóc…
– A szeretetről, és veszélytelen?! És még te mondod, ostoba centurio, hogy a nép nem érti a hatalmat?! Fogjátok el azonnal, és szóljatok Kajafásnak, hogy kérjenek rá halálos büntetést! Heródes járuljon hozzá, ha kell. A tömeg úgyis imádja a kivégzéseket.”
Hogy ezen most nevetni kell-e vagy inkább sírni, még nem tudom. De legalább valami értelmeset olvastunk, ebben az őrült világban!