Legyünk őszinték: senkit nem érdekelnek a politikai pártok száraz, hosszú programjai. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki az a vezető, aki képes elmondani akár néhány mondatban, hogy mit akar ajánlani ennek az országnak. Az lesz a befutó, aki át tudja adni az üzenetet. Lesarkítva olyan ez, mint egy zenei tehetségkutató: ha átjön a dal, továbbjuttatják az énekest. Ha nem jön át, még mindig ott vannak a falunapok alternatívaként. Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje tutira nem vérezne el egy tehetségkutatón. Neked átjön, amit mond?
Két kép, két ország
„Jelen pillanatban két Magyarország létezik” – véli Karácsony. Mindkettőt tökéletesen kifejezi egy-egy hír, ami mostanában látott napvilágot. Az egyik, amikor egy állítólagos „népszokást” felelevenítve kisiskolás gyerekeket térdeltetnek le az utca közepén a hideg betonra, miközben a polgármester úr és a helyi nagyurak ünnepi szemlét tartanak. Ez a kép tökéletesen kifejezi mindazt, amire a Fidesz illiberális demokráciája épül: kiszolgáltatott embereket, akik a hatalmasok (az oligarchák, a haverok, az új nagytőkések) előtt térdepelnek. Így térdepeltette le a fideszes áldemokrácia a magyar munkavállalókat a nagytőke előtt, miközben felcsúti Döbrögik garázdálkodnak az országban.
A másik képen Vajna Tímeát látjuk, aki azon siránkozik a közösségi médiában, hogy ugyanazt a ruhát kell felvennie a Golden Globe díjátadóján, mint múlt évben a Cannes-i Fesztiválon, mert szegénynek „nincs pénze újat venni”.
A legszomorúbb: a kettő között már nincs semmi. Nincs már középosztály. Nincs átjárhatóság a lecsúszott, szegénységben élők és a felső tízezer között. Megszűnt a társadalmi mobilitás, kettészakadt az ország. Az egyik oldalon milliók, akik nem tudnak egyről a kettőre jutni, a másikon egy szűk hatalmi és gazdasági elit, amely mindent megengedhet magának.
Az egyetlen dolog, amihez Orbán ért
De miért engedheti meg magának a Fidesz, hogy mindezt megtegye, és senki sincs, aki elkergesse?
Azért, mert egyetlen egy dologhoz tökéletesen értenek: az emberek megosztásához. Kettészakítják az országot, megosztják az embereket, felszalámizzák az ellenzéket. Egy külföldi lapban Orbán Viktor példálózott azzal, hogy Magyarország tízmillió együttműködésre képtelen szabadságharcos országa. Oszd meg és uralkodj – ez a legősibb hatalomtechnika.
Az ellenszer
A megosztás ellenszere kézenfekvő. Ez az együttműködés, az összefogás. Ám Karácsony Gergely szerdai beszédében azt kérte, hogy senki ne álljon mögé, -magasságát tekintve ez kínos is lenne, hiszen ki sem látszódnának mögüle-, hanem mellé álljanak, mert ő nem Orbán Viktor alteregója kíván lenni, hanem csapatjátékos, aki szövetségépítésben gondolkodik. Nem megváltónak tartja magát, hanem szolgálónak, aki segíti a közös ügyünket. „És ha ezt az ügyet azzal tudom szolgálni, hogy vezetem a közös listát, akkor vezetni fogom!” – vallja a miniszterelnök-jelölt.
Kifejtette továbbá, hogy a magyar emberek többsége változást és kormányváltást akar. Márpedig ahogy ő fogalmazott, „a többség nem lehet ellenzékben”. A feladat tehát világos: meg kell szervezni a változást akarók közös szövetségét – amiben mind a pártok, mind a civilek helyet kapnak.
Szociális demokráciát!
Ami pedig az illiberális demokráciát illeti, a fideszes áldemokráciát le kell cserélni egy igazi demokráciára – amit Karácsony szociális demokráciának nevezett. Fontos megérteni – mondta –, hogy Orbán azért is lehetett sikeres, mert a rendszerváltás optimizmusa után sokan csalódtak a hagyományos liberális demokráciában. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a szociális demokrácia nem vesz el a liberális demokráciából, hanem éppenséggel több annál. Kéthly Annát idézve elmondta, olyan új demokráciát kell építenünk, ahol „nem a szabadság lesz kevesebb, hanem az egyenlőség több”. Nemcsak megvédeni kell a szabadságot mástól, hanem képessé kell tennünk az embereket, hogy azzá válhassanak, akikké tehetségük szerint válni tudnak.
„Összekötünk két igényt: az egyik igény, hogy az emberek demokratikus körülmények között akarnak élni, szabadon akarnak dönteni és a másik dolog, hogy szeretnének jobban élni. Erről az igényről- jobb iskola, méltányos bérek, lakhatás-, az elmúlt 27 évben a mindenkori elit lekezelően beszélt. Azt mondták, majd a piac megoldja. Mi ehelyett az igazságosság és a szabadság értékeit akarjuk összekötni. A legfőbb, hogy elérjük azt az állapotot, amikor az állam segítségével mindenki kihozhatja magából azt, amire tehetsége szerint képes.”
„Nekünk nem a nagytőkébe, hanem az emberi tőkébe kell beruháznunk.”
Karácsony egy olyan új modellt kínál, ahol az emberek az elsők, a hatalom az utolsó. Az eddigi kormányok mindig a tőkebefektetéseket hangsúlyozták. „Mi az emberekbe akarunk befektetni” – mondta Karácsony. Az emberek egészségébe, az emberek oktatásába, az emberek bérébe és nyugdíjába.” A szociális demokrácia emellett megállítja az ország kettészakadását, és ismét lehetővé teszi a társadalmi mobilitást. Visszaadja az esélyt a felemelkedésre.
Orbán bármikor bukhat
Sokan azt gondolják, hogy Orbán hatalma kikezdhetetlen, és az ellenzéknek esélye sincs. Erre válaszolva Karácsony egy frappáns példával állt elő: annak idején senki nem gondolta volna, hogy a berlini fal le fog omlani. Sőt, ha előre tudták volna, hogy ez úgyis megtörténik, lehet, hogy nem is így alakulnak az események. Hiszen akkor mindenki kivárt volna, hogy majd mások úgyis megteszik helyettük. Senki sem lett volna, aki odamegy, hogy kibontsa az első téglát, és nem alakult volna ki az a szövetség, amely végül téglánként el is hordta az egész falat. Az Orbán-féle áldemokrácia ugyanígy lebontható, csak mindenkinek fel kell ismernie, hogy ott a helye a változást akarók szövetségében.