Az Ellenszel.hu oldalon nemrégiben megjelent egy cikk, ahol Kerényi Miklós Gábor volt asszisztense írta le a tapasztalatait arról, hogy milyen volt a „tanár úrral” dolgozni. Ezt az írást aztán másnap levettem. Sajnos az okát nem írhatom le, hiszen ha megteszem, lecsap rám a hatalom ökle. Aki miatt ez a cikk lekerült, precízen és pontosan vigyázott rá, hogy ne tudjam leírni még az okát sem. Azt azonban leírhatom: ezt az írást levetették. Mások. Velem. Ultimátummal.
Minden soromra ügyelnem kell tehát, hogy el is mondjam, mi történt, és ne is keverjem magam bajba. Szerencsére a sajtó- és véleményszabadság (egyelőre még) megengedi, hogy leírjam: örömmel fogadtam Kero őméltóságos fennségének lemondását, ahogy örömmel fogadták mások is. Mindazok, akikben benne van az a sok minden, amiről nem beszélhetek. Amiről nem írhatok. Amiről ők írhatnak, ők állhatnak ki a nyilvánosság elé. Lehet, hogy ez el is fog jönni, lehet, hogy nem, annyi biztos, hogy Kero úr lemondott.
Úgy korrekt, hogy a Blikknek küldött nyilatkozatát most szó szerint, változtatás nélkül idézem.
„Visszautasítom mindazon állításokat, pletykákat, híreszteléseket, melyek az elmúlt napokban engem értek és imádott társulatom mindennapjait, működését mérgezték és mérgezik. Hogy a nyugodt munkát biztosítsam, döntésem az, hogy a mai nappal munkáltatómtól felmentésemet kértem a Budapesti Operettszínház művészeti vezetői tevékenysége alól, továbbá nyugdíjazásomat kezdeményeztem. Szentpétervári bemutatómat követően minden erőmmel azon leszek, hogy tisztázzam magam.”
Nem állítok semmit, ezt most hangsúlyozom. Semmi rosszat Kero úrról. Véleményt fejezek ki. A véleményem pedig az, hogy akinek a nincs félnivalója, az kiáll magáért, és a helyén marad. A véleményem az, hogy sok mindenkivel beszéltem a témáról. A véleményem az, hogy sok mindent tudok. Továbbra sem állítok semmit, ezt az esetleges ügyvéd uraknak is jelzem, mindössze arról beszélek, hogy én miként gondolkozom egy közéleti eseményről, hiszen ez egy publicisztika, egy véleménycikk, ezt megtehetem.
Most pedig elvonatkoztatva az Operettszínháztól, egy egészen más téma:
Csodálatosnak tartom, hogy a zsarnokok kiugraszthatók a bokorból. Csodálatosnak tartom a magyarországi véleményszabadságot, a sajtószabadságot, és hogy egy-egy cikkel el lehet érni, hogy emberek, védtelen fiatalok ne szenvedjenek zsarnokok kezei alatt. Olyan igazi pszichopaták béklyóiban, akik terrorizálják és abuzálják őket. (Hangsúlyozom, én most csak a magyar sajtószabadságról és az esetleges hozadékairól beszélek lábjegyzetben, egyáltalán nem az előző témához kapcsolódva, ezt pedig megtehetem.
Meg is teszem, és nem fogom levenni. Arra biztatok mindenkit, hogy vegyen erőt magán, és ha bármilyen ügyben (nem a fentiben, semmiképp, hiszen Kerényi úrról én nem állítottam semmit) érintett, akkor higgyen a magyar igazságszolgáltatásban, higgyen abban, hogy nem maradhatnak a bűnök szőnyeg alatt akkor sem, ha valaki azt hiszi, hogy nagyobb úr bárkinél. Legyetek bátrak! Álljatok ki! Mondjátok el!
„mert vétkesek közt cinkos, aki néma!”