Durvul a színházi zaklatások ügye
Napról napra csak kapkodjuk a fejünket a Vígszínház korábbi igazgatója és rendezője, Marton László körül kipattant szexbotrány kapcsán. Mint ismert, a múlthéten robbant a bomba, amikor Sárosdi Lilla színésznő a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy szexuális zaklatást követett el ellene egy ismert és nagynevű színházi szakember. A közvélemény nyomása miatt azóta be is vallotta: Marton László volt az, aki húsz évvel ezelőtt egy barátjával együtt molesztálta az akkor még pályakezdő színésznőt.
A helyzet azonban napról napra fokozódik. Marton László ugyan továbbra is mindent tagad, ám időközben (részben az erős hallgatói nyomásnak engedve) hátrább lépett és bejelentette, hogy nem fog tanítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amíg az ügy le nem zárul.
Ám még ezzel sincs vége: a tegnapi nyomtatott HVG-ben aztán Hont András, ismerten csípős nyelvű publicista írt egy megosztó cikket a témával kapcsolatban. Ezt elolvasva Bombera Krisztina, a népszerű médiaszereplő és műsorvezető is megtörte a csendet. Kemény hangvételű Facebook posztjában keményen kiosztotta Hont Andrást. Mivel úgy gondoljunk, hogy ez egy olyan fontos téma, amiről mindenképpen beszélnünk kell, Bombera írását változtatás nélkül közöljük.
Bombera a Facebookon szólalt meg
„Fájdalommal és megdöbbenve kérem ki magamnak minden jóérzésű ember nevében Hont Andrásnak, a HVG munkatársának cikkét a nőket érő zaklatásról és nemi erőszakról – konkrétabban Sárosdi Lilla esetéről. („Szerepfosztó dívány”, október 19. HVG)
1. A péniszpuszilásra való felszólítás neves rendező részéről egy zárt térben (kocsiban) egy kezdő (sőt, még épp nem is kezdő) színésznő felé: HATALOMMAL VALÓ VISSZAÉLÉS. Nem, András, nem hiányzik az esetből ezt a „mozzanat”. Zárt térben pedig a férfi általi felszólítás a nő mozgási szabadságának hiánya miatt erőszakos is.
2. Nem szabad elválasztani – ahogy Hont András írja – a „jóval csekélyebb zaklatások, bókok és nyomulások” halmazát a szexragadozók cselekedeteitől. NEM AZONOS A KÉT HALMAZ. De „elválasztani” ezeket egymástól nem szabad. Azonos tőről fakadnak, foglalkozni kell mindegyik esettel, feltárni, beszélni róla, nem hagyni következmény nélkül egyiket sem. Mindent a maga súlya szerinti megítéléssel, természetesen.
3. Előbbivel ellentétben: az „udvarlásnak” és a „tetszésnyilvánításnak” semmi köze azon esethez és esetekhez, amelyekről itt most már napok óta beszélünk. Udvarlásnak és erőszaknak semmi köze egymáshoz.
4. Nem, András, nem arról kell beszélni, hogy „egy felnőtt nő miért nem mérlegeli, hogy egy idősebb úr miért viszi kocsikázni.” Szoktak felnőtt nők idősebb urakkal kocsikázni, például én is, amikor az imádott és tisztelt ex főszerkesztőm többször is hazavitt adás után, és hazáig jókat dumáltunk az élet dolgairól. Semmi köze egy kocsiba beszállásnak erőszakba való beleegyezéshez, szexuális felkínálkozáshoz, olyan emberek esetében sem, akik először ülnek együtt egy kocsiban. Ráutaló magatartásként sem értelmezhető a kocsiba beszállás – András!
Arról viszont kell beszélni, ami a cikkben az egyetlen, amiben Hont Andrásnak igaza van: azokról is kell beszélnünk, minden olyan nőről (és néha férfiről) akiknek az úgymond „csillogás” szakmákon kívül szintén nem áll hatalmában mérlegelni. Ápolónőktől mérnökökön és bírónőkön keresztül bárkiről. Tom Hanks a minap azt mondta: egyszer 40 nővel beszélgetett – a legkülönbözőbb szakmákból – arról, hogy érte-e őket valaha zaklatás feljebbvalójuk részéről. Hanks azt mondta: a nők 100 %-a válaszolt igennel.
Az írástudók felelőssége óriási, az áldozatok védelme kötelességünk, hibáztatásuk megengedhetetlen.”