Orbán Viktor a hitoktatásnak nem ellenfele, ahogy ő maga fogalmaz, és szerinte szükség is van rá a plébánián, valamint az egyház saját helyiségeiben, de semmiképp nem az iskolában. Ha azt gondolnánk, hogy ez valami félreértelmezett túlzás, érdemes megnézni a videót is, ahol mindez elhangzik a szájából:
Ezen az állásponton volt Magyarország miniszterelnöke, amikor még köze sem volt ahhoz a pozícióhoz, amelyben az egyházakkal jó viszonyt kell ápolni, és ahol a támogatásokkal ügyesen kell bánni a jó viszony megtartása és a „kölcsönös előnyök” érdekében.
2013 szeptemberében azonban Orbán már pontosan tudta, hogy mi a dörgés, ezért másként nyilvánult meg a kérdésben: elkerülhetetlennek nevezve a világban való tájékozódáshoz a hit- és erkölcstan bevezetését, mert – mint fogalmazott – olyan polgárokat szeretnének nevelni, akik „egy szilárd értékrendszer talaján állva különbséget tudnak tenni jó és rossz között”.
A parlamenti napló viszont megőrizte Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter “panaszát” 1992 februárjából: “Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt. Ezek lehetnek számára humor, de ezek azok az alkotmánysértő dolgok, mikor valakit meggyőződése és értéke szerint gúnyolunk.” A miniszter mögött ülő frakcióvezető Orbán Viktor volt.
Óriási felháborodást váltottak ki kereszténydemokrata körökben 1991-ben a jelenlegi miniszterelnök szavai. Az MDF-es Bogdán Emil felszólalása után: “Taps az MDF padsoraiban. – Dr. Orbán Viktor: Remélem, a Kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!”
Hát akkor most, 2017-ben, Jézus Krisztus nevében Orbánnak is tapsot kérünk!