Szenzációs történetre bukkantunk az Európa Blokk Facebook-oldalán. Változtatás nélkül közöljük.
Hol volt, hol nem (azonban sajnos mégiscsak volt!), a Soros egyetemen túl, a kisvasúttól mákszemnyit jobbra, de a pengés szögesdróttól még innen – pontosabban: mindenható vezérének, G.orbán kereszteshadúrnak Cinege utcai udvarában a kerekeskút helyére felállított arany kerti csaptól mintegy 300 km-re délnyugatra – egy kis faluban, volt egy iciri-piciri kis házikó. Abban lakott egy szegény paraszt ember a feleségével, a szorgalmas lányával meg a hóhányó fiával. … Éltek – éldegéltek a szegényemberek alázatos módján. Gyerekeiket a közeli iskolákba járatták, hogy az övéknél szebb és könnyebb legyen az életük… míg egyszer csak a hóhányó parasztgyerek azt találta mondani: „Édesapám! Felmegyek én Pestre szerencsét próbálni!”
Nagy bánatba esett a jó öreg, mert hát ő inkább ide, a Szakonyfaluba szánta volna plébánosnak a fiát, de hát aztán addig-addig gondolkodott a dolgon, míg végül megenyhült, és emígyen szólott: „Jó van fiam, há mennyé, ha arra vágyol, de a becsületedre aztán jól ügyejjé, mer anná nagyobb kincse nem nagyon van a szegényembernek!”
És a parasztfiú, ahogy az egy rendes mesében lenni szokott, nyakába vette tarisznyáját – benne az édesanyja sütötte hamuban sült pogácsával -, és a magyar főváros felé vette az útját…
Akkor még nem tudta az a semmirekellő, büdös kölök, hogy ha politikusnak áll, akkor bizony nagyon könnyen elkaphatja a gépszíj. Úgy gondolta „papnak lenni vagy politikusnak, az majdnem ugyanaz… Mindkettő “p”-vel kezdődik… meg hát a Főkörösztény Semjénzsóti is aszonta, akár pap vagy, akár politikus, itt is és ott is csak az igét kell hirdetni…” Így hát mi mást tehetett, ha egyszer pap nem akart lenni, mint politikusnak szegődött. (sajnos!)
Pestre érve, először is beiratkozott a narancsok közé inasnak, ahol – már réges-rég elfeledve az otthoni intelmeket – magától az ifjú – bár hangosan kimonva még nem G, de a bőre alatt már bújkáló G-séggel megvert – vezértől tanulta el a bármivel történő visszaélés- és saját lábra állás fontos mesterségét. Ezért aztán, amikor mestere és tanítója Mivezér úrrá és Magyarország királyává kiáltotta ki magát – persze nem így nyíltan, hanem elcsalt választások eredményeképp… -, onnantól kezdve a Parasztfiú Papokkalegykövetfújó-Politikussá (így lett ő a 3P!) vált, a tanultakat pedig már élesben kezdte alkalmazni. Ekkoriban történt meg az, hogy így kiáltotta el magát: „Kukurikú édes Gazdám (ez a G nem az a G…), add ide nekem a fényes rézkrajcáromat!…” Ami narancséknál már akkor azt jelentette, hogy aki közel van a tűzhöz (mint például és többek között mr. 20% Kósa vagy mr. 20-30% Papcsák), az elindulhat rabolni. (sajnos!)
Közismert, hogy Budapest V. kerületében a talaj terméketlen. Emiatt ott nagyüzemi mezőgazdasági földművelés nem folytatható. Ennek ellenére a kikupálódott 3P! nagy lehetőséget látott a feladat mögött, és ura legnagyobb megelégedésére, ott polgármesterré lett. És csodák csodájára, rögtön kapott is egy belvárosi tanyaprogram keretében a Hold utcai piac vezetése – benne a mi jómadarunk tág zsebével – 230 milliós vissza nem térítendő támogatást. Örülne is ennek a hírnek az otthonmaradott család, mert hisz akkor segíteni tudhat a gyerek a keservesen megtermelt javak értékesítésében, debizony abban a piciny faluban akkora a szegénység, hogy az igaz szó nem jut el odáig… És bár sok mindent tanult a tékozló fiú, igazán csak egy valamit vitt tökélyre: rézkrajcár helyett az aranypénz csillogtatását és ennek alkalmazási módozatait. Urának nem okozva csalódást – aki ekkorra már elnyerte a G titulust -, a belvárosi földek helyett, az ott fellelhető legnagyobb kincshez, a lakásállományához nyúlt hozzá, ami rövid időn belül egy igen érdekes átalakuláson ment keresztül. De nem az anyaga veszett el – hisz a newtoni fizika alaptörvénye szerint az nem is veszhetett el -, hanem annak tulajdonosi szerkezete alakult át. Ahogy azt az országban – dakota helyett – a nem mimagyar népek szokják mondani: „Elvesztette köztulajdon jellegét!”…
Se szeri, se száma nem volt az így megmásult lakásoknak… a parasztgyerek pedig – hiába tanult annyit – még a magának megszerzetteket sem tudta számba venni, pláne nem tudta – és a mai napig sem tudja – azok pontos méreteit! Mindennek ellenére persze itt is eccerű (eccerű! értjük? eccerű!, by matolcsy…) lehetett volna minden, ha nem jelenik meg a színen az a fránya és kekec Juhász fi, aki a saját gondolatait kivételes állhatatossággal és leleménnyel tette közzé… Ezért végül ismét szükség lett a jól ismert segélykiáltásra: „Kukurikú édes gazdám, add ide nekem a fényes rézkrajcáromat!” … Mert hát, mint tudjuk, egy valamire való családban (a rossz nyelvek szerint maffiában) az érdekek összezárnak, és a G a bajból – persze nem ingyen – minden (NER)rokont nemhogy kiment, hanem inkább még feljebb buktat.
És ahogy telik-múlik az idő, mai mesénk ezidáig eltűnt gazembere, a szakonyfalusi 3P! Antilop, a belvárosi bársonyszékéből egészen az kereszt-narancsos agit.prop. miniszterségig bukott… Igen, kitaláltátok kedves gyerekek! A mai mesénk pont arról a propaganda miniszterről szól, akiről mára már sehol nem jelenik meg híradás, se pedig rendőrségi bűnügyi jelentés, mert mostanáig kámforrá változott, és hosszú idő után, csak ezen a héten szerdán láthattuk újra. De az eseményekkel ne szaladjunk ennyire előre, csak szép sorjában azzal a fonal-felgombolyítással…
Tehát, mint láthattátok, Budapest belvárosának első számú antilopjából azért kellett, hogy miniszter legyen, mert az V. kerületi lakáspanamába már nem látott annyira nagy üzletet, aztán meg már bele is zavarodott az ügyletekbe szegény. Ezért a G király előbb a keresztezett narancs párt parlamenti frakcióvezetői- , majd – hogy a Gülüszemű antilopós tehetsége mégse vesszen már oda, hamarjában a hatalom egyik legfontosabb minisztériumát hozatta neki létre, a hírközlés- és propagandáét, és ebbe – a minisztériumi bársonyszékbe nyomta bele az elállófülű, vagyonbevallást 100szor módosító kisköcsög seggét. (sajnos!)
Ekkor G.orbán királytól kapott megszámlálhatatlan vékányi pénzzel a zsebében, azt a feladatot kapta, hogy az országot mindenféle idegengyűlölő ostobaságokkal plakátolja tele, hogy az emberek lelkét a félelem és a gyűlölet mérgező tüze égesse üszkösödő feketére!…
Mindezt persze nem hiába, mert a valódi cél itt is az volt, hogy G.orbán valamilyen furfangos módon, még többet síbolhasson el alattvalóitól. Ehhez ismét a 3P! (most már inkább négyet írnék, a negyedik a Patkány lenne, de gyerekeket nem szabad ilyen szavakra tanítani ezért maradok a háromnál) tehetsége kellett. Ez a mihaszna kitalálta, majd megszervezte és le is bonyolította, hogy az unión kívül élő, gazdag külföldiek – akik ezen oknál fogva már nem is lehetnek migránsok – jó pénzért, ellenállhatatlan kamattal és 10 éves lejárati idővel, vásárolhassanak letelepedési kötvényt. A magyar állampolgársággal aztán szabadon szálldogálhatnak Európában. Cserébe ezért a kiváltságét a már nemmigráncs fizet, antilop ofshor társai beszedik a zsét, leadják a kötelező százalékot, majd szépen jogutód nélkül felszívódnak. Aztán pedig letejelt júdáspénznek is lábakél.
Csak hát beütött a galiba…, mint ahogy annak idején az önkormányzati lakások darabszámával is, úgy itt most a kibocsátott kötvények megszámolásakor lett egy kis bibi: NEM STIMMELT SEMMI SEMMIVEL! Kitudódott, hogy milliárdok tűntek el, büntetlenül.
Na, hát bizonyára ezért kellett kámforrá válnia ennek az akasztófára való Papokkalegykövetfújó Politikus Parasztfiúnak! Így hát mit volt mit tennie a mélyszegény erkölcsű fenegyereknek, elrepült Cecília helikopterével egy kis pihenőre hogy a közvélemény elfelejtse élesen látó, a nagy lehetőségeket észre vevő szemeit… Ez a terv – mármint, hogy elfeledjék – dugába dőlt abban a pillanatban, amikor újra kiborul a szennyes az ügyvédbarát komódjából…
Azonban, mint tudjátok gyerekek, egy maffia a hozzá leghűségesebb alattvalóit sohasem hagyja az árok szélén, hanem mindenképpen megvédi. És amikor eljön az ideje – mivel a bűnös delikvens megzsarolható – valamilyen újabb piszkos munkára újra felhasználja (sajnos!) a mára kicsit megrogyott legényt. És ha már a szájára vette újra a nép, hát akkor hátvédnek sem lesz az rossz, gondolta az ura… Ennek kezdődő folyamatát láthattuk az Európai Parlament legutóbbi ülésén, ahol G.orban, aki még mindig a Magyarország nevű maffiaállam keresztapája, ismét előhúzta a skatulyából az ő drágajó Tóni barátját. És miközben a G.király a legelképesztőbb módon minősítgette Soros Györgyöt (és mindenkit, akinek köze van hozzá), aközben mellette ott ült az ország egyik legnagyobb bűnözője! …
És az európai parlamenti képviselők képébe tolva mutatta meg mindenkinek, hogy mindenre, a legbizarrabb dolgokra is képes: „Minden magyar és mimagyar számára legyen végre világos, hogy még arról is csak egyedül én döntök, mi történjen egy mindenki által köztudottan közveszélyes nagystílű bűnözővel! Ha úgy akarom – és láthatjátok: úgy akartam és úgy is lett – minden következmény nélkül és állandó sorosozás közepette, akár a legmagasabb európai nyilvános fórumon is megmutathatom és a közéletbe bármikor visszahozhatom az ország egyik legnagyobb nettó politikusbűnözőjét! Naugye!!!” – mormogta magában, repedezett szájaszélét tapló nyelvével végigszántva az elmebeteg magyar király!
Talán nem tévedünk nagyot a jóslatunkkal, amikor azt feltételezzük, hogy újabb súlyos bűntényi feladatok végrehajtása előtt áll a 3P-nertárs… új idők járnak, ébredezik a nép, nem tűrhető az önállóságuk, valamit tenni kell ellene… kell a mihaszna esze… ezért került vissza a száműzetésből.
Kedves meseolvasó barátunk! Nem kellene az ilyen jelenségekkel szemben fellépnünk?
Itt a vége, de ne fuss el véle, hanem állj fel, gyere te is, hallasd a hangodat, mert nem hagyhatjuk, hogy a kárunkra történt meggazdagodásuk büntetlen maradjon!