Interjút adott a 168 órának Solymosi Frigyes Széchenyi-díjas kémikus, fiziko-kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Solymosi Orbán Viktor tanácsadójaként funkcionált az első Orbán-kormány idején. Mostanra azonban gyökeresen megváltozott a véleménye – számolt be a 24.hu az interjúban elhangzottakról.
„Elképesztő mértékű az állami korrupció, s ezt a jobboldali szellemi elit sem nézheti tétlenül. Ha az értelmiségiek össze tudnának fogni közös társadalmi ügyekért, jóval többet érhetnének el. Nem tudnak” – véli a professzor, aki elárulja „a miérteket”, illetve az interjú elején azt is, hogyan kezdett el a Magyar Nemzet helyett a Népszabadságba írni. (Hosszú történet, négy a Magyar Nemzet és Hír Tv ellen megnyert perrel.) Érdekes a szóhasználata. „Viszont az sem akartam, hogy elhallgattassanak: olyan fórumokat kerestem, ahol szabadon szólhatok.”
„A Népszabadság megszüntetését abszolút antidemokratikus lépésnek tartom. A sajtószabadság lábbal tiprásának.”
Szerinte a kormány cinikus, amikor arról beszél, hogy azzal sértené meg a sajtószabadságot, ha a lap belügyeibe avatkozna. (Emlékeztetőül 2002-ben Orbán Viktor azért fordult az államfőhöz, hogy vesse latba befolyását, mert veszélyben a sajtószabadság) Most a professzor hozza példaként a piaci szempontból életképtelen kormánypárti újságokat, az üresen kongó stadionokra elherdált százmilliárdokat, és fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Népszabadság felszámolása nemcsak az ellenzék vesztesége, „hanem az egész magyar demokráciáé. Az elkötelezett jobboldaliaké is.”
Solymosi Frigyes – nemzetközi és történelmi példák alapján – szűk látókörűnek nevezi azokat a fideszes politikusokat, publicistákat, akik örömködnek, hogy az egykori kommunista Népszabadság jogutódját sikerült tönkretenni, miközben a lapot már egy olyan csapat vezette, amelynek több tagja
„még gyerek volt a rendszerváltás idején. Abszurd számon kérni rajtuk az állampárti sajtó bűneit. A mostani Népszabadság kitűnő szerkesztőség volt: tisztességes, őszinte újságírókkal. Nagyon sajnálom és felháborít, ami velük történt.”
Orbán Viktor sem az az ember volt, aki mára lett belőle
Solymosi szerint akkoriban még érdekelte a konzervatív értelmiségiek véleménye. Rendszeresen egyeztetett velük. Akkor jött a törés, amikor Orbán 2006-ban újra veszített, és a Nemzeti Kör a kudarc okait elemezve az egyik legsúlyosabb hibának az ő erőszakos, központosító vezetését nevezte.
A professzor elismeri, a „centrális erőtér” politikája kétharmados sikert hozott 2010-ben, ’14-ben, de „a kontrollálatlan teljhatalom eltorzította a miniszterelnök személyiségét, és az egész Fideszt is. A demokrácia és a jogállam leépült, miközben fokozódott a kirekesztő gyűlöletpolitika, az állandó ellenségkeresés.”