“Menjetek békével, a rendezvény véget ért!” – Mi lenne, ha ezúttal nem így végződne a tüntetés?

Kép forrása: nol.hu

Magyarország vezető “elitje” (azért röhej, hogy ezt tényleg elhiszik magukról) újrahasznosította a szájkosarat, és módosította a lehetséges felhasználói kört. Te kaptad meg, barátom! És bármennyire is fura, nem rázod a fejed, mint a kutya, nem morogsz, nem próbálod minden lehetséges eszközzel eltávolítani magadról. Nem bizony, te nem akarsz megszabadulni ettől, sőt, csendben, belenyugodva a megváltoztathatatlanba – hálásan nyalogatva a paranoiás gazdi koncot dobó kezét -, örvendezve viseled ezt a divatosnak és XXI. századinak egyáltalán nem mondható kiegészítőt.

Ez az arcodra szögezett szájkosár nem hagyja, hogy tisztán láss (pedig a szemedet nem is takarja), nem engedi, hogy harapj, sőt azt sem, hogy hangosan ugass, ha nem tetszik valami. Maximum csak a nyelvedet dughatod ki, és azt is csak egyetlen céllal…

A lakájmédiában naponta hallott hírek – felmentették, kirúgták, őrizetbe vették, lecsukták, öngyilkos lett, baleset áldozatává vált stb. – minden egyes alkalommal újabb adag pillanatragasztóként cseppennek a szájkosaradra, s az mára már úgy összeforrt az arcoddal, hogy félsz levenni, hiszen anélkül védtelen leszel és támadható.

Ám – a kormány legnagyobb megdöbbenésére – 2014 óta néhány embernek elege lett a szájkosárból. Letépte magáról, végre hangosan kikiabálta a világba a problémákat és az igazságot, és követőkre talált. Hasonlóan gondolkodó emberekre, akik ugyancsak megunták a szájkosarat, és nem akartak még egy méteres láncot is a nyakukba kapni (röghöz kötés…, ismerős fogalom?).

A baj csak ott volt, hogy az első néhány “lázadó” megrettent attól a hatalmas erőtől, amelyet kiengedett a palackból, nem tudta azt irányítani (mint 18 éves kölyök az apucitól kapott 300 lóerős autót), és ijedtében gyorsan visszavette a szájkosarát, arra buzdítva mindenkit, hogy menjen haza a gazdihoz, és feküdjön – végtagjait megadóan égnek emelve – annak lába elé, biztosítva a tömeget arról, hogy a gazdi megbocsát és nem rúg bele. Ez a forgatókönyv azóta is része minden megmozdulásnak. “Menjetek békével, a rendezvény véget ért – mondják be a mikrofonba a szervezők, pedig csak egy szikra kellene, hogy másképp legyen.

Az összegyűlt tömeg egy része értetlenül áll, kezében a levetett szájkosárral. Majd nagyobb részük vállat von, és hazamegy. A forradalom megint elmarad. A pókhasú, narancszabáló gazda ismét megveregeti saját vállát, odavet egy kis romlott párizsit a körülötte pitiző talpnyalóknak, és édesdeden nyugovóra tér. Nincs mitől félnie, a tömeg újra és újra legyőzi önmagát, a szájkosár-elv és a megfélemlítés működik.

A szájkosaras tömeg álmában továbbra is a megváltóra vár, az új messiásra, akit a Nagy Szájkosárnélkülinek fognak majd hívni, és aki csodát téve egyedül vívja meg helyettük a harcot – míg ők összetákolt kutyaóljukban reszketnek -, és varázspálcájával eltüntet minden szájkosarat, igazságtalanságot és gonosz földesurat.

Ha a szuperhős győz, várható, hogy a harc után nagyon sokan akarnak majd hősi ellenálló jelvényt, bizonyítékok és tanúk ezreit  produkálva, amelyek azt bizonyítják, hogy ő bizony kezdetektől fogva a Nagy Szájkosárnélkülit támogatta, ezért neki 2 velőscsonttal (és 3 szolgálati autóval) több jár.

Jó lenne, ha felébrednénk, felegyenesednénk (ahogy az emberhez méltó), és kinyilvánítanánk akaratunkat. Vagy ti így akarjátok leélni az egész hátralévő életeteket szájkosárban, rettegve, maradékon élve? Ezt fogjuk példaként mutatni a gyerekeinknek is?

A régi közmondás, “Egységben az erő” ma is érvényes. Vegyük már észre!!! Gyertek elő a meleg zugból és küzdjünk meg egy jobb, szájkosár nélküli életért!


Csökkentenéd a villanyszámlád?

Kattints ide!

Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata