Egy körözött ember arca megjelenhet a rendőrség honlapján, miközben külföldön még nem fogják el. Ettől a körözés nem feltétlenül hatástalan: a felkutatás, az őrizetbe vétel és a Magyarországnak történő átadás külön lépések. Az sem mindegy, hogy egy másik uniós országban vagy az EU-n kívül keresik az illetőt.
A lélegeztetőgép-beszerzésekhez kapcsolódó ügy ezt most különösen szemléletessé teszi. Az ügyészség október 28-i tájékoztatása szerint a feltételezett bűnszervezet egyik irányítóját Ausztriában fogták el, míg a másik a hatóság információi szerint Indonéziában tartózkodik. Utóbbi ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki.
Miért nem jelent ez azonnali hazaszállítást? Az eltérő eljárások miatt négy dolgot érdemes különválasztani.
Az Interpol jelzése nem világútlevél a letartóztatáshoz
Az Interpol saját magyarázata szerint a vörös jelzés, vagyis a Red Notice azt kéri a tagországok hatóságaitól, hogy keressenek meg és ideiglenesen fogjanak el valakit a kiadatás vagy átadás érdekében. A jelzés egy tagország elfogatóparancsára vagy bírósági döntésére épül.
A Red Notice azonban önmagában nem nemzetközi elfogatóparancs. Az Interpol nem utasíthatja egy másik ország rendőrségét az elfogásra: az adott állam a saját joga alapján dönt az intézkedésről.
A körözés büntetőeljárás lefolytatására és már kiszabott büntetés végrehajtására is irányulhat. Az előbbi esetben a keresett személy bűnösségét a körözés ténye nem bizonyítja.
Az EU-n belül gyorsabb rendszer működik
Az európai elfogatóparancs az uniós tagállamok közötti egyszerűsített, igazságügyi átadási eljárás alapja. Egy Ausztriában elfogott ember átadása ezért más keretek között történhet, mint egy Indonéziában keresett személy kiadatása.
Az uniós rendszerben a végrehajtásról főszabály szerint az elfogástól számított 60 napon belül kell végleges döntést hozni. Beleegyezés esetén rövidebb, tíznapos döntési határidő érvényesül. A tényleges átadásra külön határidő vonatkozik, és kivételes helyzetekben hosszabbítás is lehetséges.
A határidő nem a körözés közzétételével indul. A 60 napot ezért nem lehet attól a naptól visszaszámolni, amikor az olvasó először meglátta a keresett ember fényképét.
Az elfogatóparancs és a kiadatási kérelem külön irat
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló magyar törvény is külön szabályozza a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátását és a kiadatási kérelem előterjesztését. Utóbbiról az igazságügyért felelős miniszter dönt; a nemzetközi szerződések pedig eltérő szabályokat állapíthatnak meg.
Egy konkrét ügy megítéléséhez ezért azt is tudni kellene, hogy elküldték-e a kiadatási kérelmet, megérkezett-e, kértek-e hozzá további iratokat, illetve milyen döntést hozott a megkeresett állam. Ezeket egy nyilvános körözési adatlap rendszerint nem mutatja meg.
Attól még lehet Interpol-jelzés, hogy nem találjuk az interneten
Az Interpol nyilvános keresője nem a teljes rendészeti adatbázis. A vörös jelzések többsége kizárólag a hatóságok számára hozzáférhető; a közönségnek csak bizonyos kivonatokat tesznek közzé.
Ha valakinek a neve nem jelenik meg a nyilvános találatok között, abból tehát nem következik, hogy nem keresik nemzetközileg. Fordítva is igaz: egy közzétett fénykép nem árulja el, hol tart a külföldi intézkedés.
A számonkérhető kérdés az, mikor milyen lépést tettek a hatóságok, és mi akadályozza a következőt. Az eltelt idő önmagában nem ad választ arra, hogy felkutatási nehézség, jogi akadály vagy hatósági mulasztás áll-e a háttérben.
