Várkonyi Andrea visszautasítja a NER-feleség megjelölést, és demagógnak tartja, amikor azt mondják, hogy a magyar emberek pénzéből élnek. Csakhogy a közérdekű kérdés nem az, milyen ruhát visel, hanem az, milyen szerepet játszanak az állami megrendelések a család üzleti hátterében.
A Story szeptember 24-i interjújában Várkonyi Andrea a házasságáról és az életmódjukat érő kritikákról is beszélt. Elutasította a NER-feleség címkét, a közpénzes bírálatokkal szemben pedig férje adófizetői szerepét hangsúlyozta.
Az interjúban előkerültek a drága ruhák és a jachtozás is. Várkonyi felidézte: a sokat emlegetett, dobozos kávéval készült jachtfotón egy 2300 forintos ruhát viselt.
Nem a ruha árcédulája a kérdés
Senkitől nem kell elvárni, hogy gazdag emberként szegénynek mutassa magát. A házasság boldogsága sem közbeszerzési kérdés, és egy nőnek nem kell automatikusan felelnie férje valamennyi üzleti döntéséért.
De amikor a közpénzekkel kapcsolatos kritikákra nyilvánosan válaszol, ez a válasz ugyanúgy vitatható, mint bármely más közéleti állítás.
Az adófizetés ugyanis nem válasz arra, hogyan jutottak megrendelésekhez az érintett vállalkozások. A kettő nem zárja ki egymást: egy cég fizethet jelentős adót, miközben jelentős állami megbízásokból szerez bevételt.
A közönség jogos kérdése ezért nem az, hogy szabad-e drága ruhát vásárolni. Hanem az, hogy az állam milyen feltételekkel, mekkora versenyben és milyen teljesítményért szerződik magánvállalatokkal.
Az állami üzletekről maguk a cégek is beszámolnak
Ehhez nem kell pletykákból kiindulni.
Az MVM 2025. januári közleménye szerint a visontai új gázerőmű közbeszerzését az Elsewedy, a West Hungária Bau és a Status KPRIA konzorciuma nyerte meg.
A Status KPRIA saját tájékoztatója pedig kifejezetten rögzíti, hogy a vállalat a Mészáros Csoport érdekeltségébe tartozik. Vagyis az állami megrendelő és a cégcsoport közötti üzleti kapcsolat dokumentált tény.
Az Ellenszél korábban a Mészáros-érdekeltségű ZÁÉV budavári munkájáról és a beruházás leállításáról is beszámolt.
Egy közbeszerzés elnyerése önmagában nem bizonyít visszaélést. A szerződés összege nem azonos a vállalat nyereségével, és abból sem lehet automatikusan megállapítani, miből fizettek egy konkrét magánkiadást.
A közpénzügyi átláthatóság nem ízlésvita
Lehet vitatni egy bírálat hangnemét. Lehet helyreigazítást kérni egy valótlan állítás miatt. És lehet joggal kifogásolni azt is, amikor a közbeszéd személyeskedésbe fordul.
Az állami megrendelések átláthatóságának igényét azonban nem teszi érvénytelenné sem a rosszindulatú kommentelő, sem az olcsó ruha, sem a befizetett adó.
A mérce ráadásul nem lehet pártfüggő. Ugyanezeket a kérdéseket kell feltenni bármely kormány kedvezményezett vállalkozóinak, és minden olyan üzleti körnek, amely állami szerződésekből jut jelentős bevételhez.
