„Tüzeljenek, Elnök Úr!” – Bill Clinton eskü alatt borította rá az asztalt a republikánusokra az Epstein-ügyben.
Miután felesége, Hillary Clinton valósággal felmosta a padlót a Képviselőház Felügyeleti Bizottságával, most Bill Clintonon volt a sor, hogy a republikánusok elé álljon. Ha a kormánypárti képviselők azt hitték, hogy a volt elnökből könnyű prédát csinálhatnak a Jeffrey Epstein-ügy kapcsán, hatalmasat tévedtek.
Clinton a chappaquai otthonából (vagy annak közeléből) bejelentkezve egy olyan mesterien felépített nyitóbeszédet tartott, amely egyszerre volt kőkemény jogi védekezés, szenvedélyes kiállás a felesége mellett, és egy pusztító, alig burkolt támadás a jelenlegi elnök, Donald Trump ellen.
Íme a meghallgatás legdrámaibb pillanatai és üzenetei:
1. A felesége megvédése: „Semmi köze nem volt hozzá. Semmi.”
A volt elnök már a beszéde elején letért a kötelező diplomáciai körökről, és személyesre vette a figurát. Kőkeményen számonkérte a bizottságon, amiért beidézték Hillary Clintont, puszta politikai színjátékká silányítva az eljárást.
„Beidézték Hillaryt. Neki semmi köze nem volt Jeffrey Epsteinhez. Semmi. Még csak nem is emlékszik rá, hogy valaha találkoztak volna. Soha nem utazott vele, és nem látogatta meg egyetlen ingatlanját sem. Akár 10 embert idéztek be, akár 10 ezret, az ő bevonása egyszerűen nem volt helyes.”
2. A rejtett tőrdöfés Trumpnak: „Különösen nem az elnökök”
A beszéd legnagyobbat ütő politikai mondata egyértelműen az a kiszólás volt, amit Clinton a törvény előtti egyenlőség kapcsán tett. Miközben a háttérben épp az derült ki, hogy Trump Igazságügyi Minisztériuma 50 oldalnyi Epstein-aktát tart vissza a saját elnökéről, Clinton mosolyogva a kamerába mondta:
„Amerika arra az eszmére épült, hogy senki sem áll a törvények felett, még az elnökök sem – különösen nem az elnökök.”
3. A tagadás és a „mutyimegállapodás”
Clinton eskü alatt, kategorikusan tagadta, hogy bármit is tudott volna Epstein bűneiről. Azokra a sokat emlegetett, 20 éves fotókra utalva, amelyeken együtt szerepelnek, Clinton világossá tette: „Tudom, mit láttam, és ami még fontosabb, mit nem. Nem láttam semmit, és nem csináltam semmi rosszat.”
Ezt követően egy nagyon erős személyes és politikai gyomrost vitt be:
-
Felidézte, hogy ő maga is családon belüli erőszakkal terhelt otthonban nőtt fel.
-
Kijelentette: ha akár csak a leghalványabb sejtése lett volna arról, mit művel Epstein, nemhogy nem ül fel a gépére, de ő maga adta volna fel a rendőrségen.
-
És itt jött a csavar: hozzátette, hogy ő valódi igazságszolgáltatást követelt volna, „nem pedig kiváltságos vádalkukat (sweetheart deals)”. Ez egy kőkemény utalás arra a nevetségesen enyhe, 2008-as vádalkura, amit Epstein kapott – és amit történetesen az az Alex Acosta hagyott jóvá, akit később Donald Trump nevezett ki munkaügyi miniszterének.
4. A jogi pajzs: „Nem fogok spekulálni”
Clinton profi politikusként és jogászként pontosan tudta, mi következik, ezért előre kihúzta a republikánusok méregfogát. Kerek perec megmondta nekik, hogy sokszor fogják tőle hallani a „nem emlékszem” kifejezést. Nem azért, mert titkol valamit, hanem mert 24 év távlatából, eskü alatt állva nem fog találgatni vagy „nyomozósdit játszani”, csak azért, hogy a bizottság politikai pontokat szerezhessen.
A beszédét egy olyan laza, de kihívó mondattal zárta, ami tökéletesen megadta a meghallgatás alaphangját:
„Mivel eskü alatt állok, nem fogom hamisan azt állítani, hogy alig várom a kérdéseiket. De készen állok válaszolni rájuk… Ezzel együtt, Elnök Úr, tüzeljenek!”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!