A Szőlő utcai botrány az elmúlt hetek egyik legmegrázóbb hazai ügye lett. Bár sok részlet még vizsgálat alatt áll, a történet így is komoly kérdéseket vet fel. Egy idős olvasónk úgy döntött, levélben mondja el, mit gondol a helyzetről. A szerkesztőséghez eljuttatott sorait most teljes terjedelemben közöljük.
„Tisztelt Ellenszél!
Nagymamaként követtem a híreket a Szőlő utcai intézményről. Szívszorító volt látni, hogyan kavarja fel az országot az a sorozat, amely fiatalokkal történt visszásságokról szól. Engem leginkább az rázott meg, hogy olyan fiatalok kerültek veszélybe, akiknek épp segítségre lett volna szükségük. Sokuk nehéz háttérből érkezhetett, és abban bíztunk, hogy az intézmény számukra új kezdetet jelent.
A hírek szerint azonban olyan bánásmód is előfordulhatott, amelytől minden szülőnek és nagyszülőnek összeszorul a gyomra. Én már hosszú életet éltem, 74 éves vagyok. Láttam különböző rendszereket, ígéreteket, kampányokat, ének-zene és földrajz szakos tanár voltam. A gyerekek védelméről azonban nem elég beszélni. Ott kell állni mellettük akkor is, amikor senki sem figyel. Azt kérem minden döntéshozótól, hogy az ügyet vizsgálják át teljes mélységében!
Ne legyen több olyan fiatal, aki úgy érzi, senki sem hallja meg. Mi, idősek, gyakran mondjuk, hogy nem a világot akarjuk megváltani, csak azt szeretnénk tudni, hogy az unokáink biztonságban nőnek fel. Én most azért írtam, mert bízom benne, hogy ez a botrány nem marad következmények nélkül, és végre valódi, átlátható gyermekvédelmi működés valósul meg.
Tisztelettel: egy aggódó nagymama.”
A levélben megfogalmazott gondolatok sokak érzéseit tükrözik. A Szőlő utcai ügy még nem zárult le, és jelenleg is tartanak a vizsgálatok.
Kövess minket a Facebookon is!