Vannak, akiknek a matematika mindig is rejtély marad, míg mások számára természetes, logikus rendszer. De vajon miért van ez így? A tudomány az utóbbi években több választ is talált arra, mi állhat a különbség mögött — és ezek jóval összetettebbek, mint pusztán „kinek van rá tehetsége”.
A kutatók szerint az egyik kulcs a munkamemória működésében rejlik. Ez az a rövid távú rendszer, amely egyszerre tartja és dolgozza fel az információt. Akiknek ez a képessége erősebb, könnyebben tudnak több lépést fejben tartani, így a matematikai feladatmegoldás gördülékenyebb számukra. Ha viszont a munkamemória gyengébb, vagy ha valakit szorongás terhel, akkor ez a mentális „kapacitás” hamar betelik.
A matematika-szorongás szintén kulcstényező. A kutatások szerint az agyban ilyenkor olyan területek is aktiválódnak, amelyek a félelemért és a fájdalomérzetért felelősek. Vagyis már a puszta számítási helyzet is kellemetlen érzéseket válthat ki. A szorongás viszont pont azt a mentális energiát veszi el, amelyre a logikus gondolkodáshoz szükség lenne. Így alakul ki az ördögi kör: aki fél a matektól, az rosszabbul teljesít, a rossz teljesítmény pedig tovább erősíti a félelmet.
Nem vagy buta akkor sem, ha nem megy a matek
A különbségek azonban nemcsak érzelmi, hanem biológiai alapúak is lehetnek. A modern agykutatás kimutatta, hogy a matematika során elsősorban a fronto-parietális hálózat aktiválódik. Ennek hatékonysága egyénenként eltér. Akinek ez a rendszer erősebben integrált, gyorsabban és pontosabban dolgozza fel a numerikus információt. Másoknál a hálózat kevésbé hatékony, így több erőfeszítést igényel a számolás vagy a logikai következtetés.
Ezen kívül a gyermekkori tapasztalatok is meghatározók. Akinek az iskolában sikerélménye volt, annak pozitív kapcsolat alakult ki a matekkal. Aki viszont korán kudarcot élt át, hajlamosabb elkerülni a tantárgyat, és ezzel el is marad a fejlődésben. A szülők és tanárok hozzáállása szintén döntő: ha ők maguk is „matekfóbiások”, könnyen továbbadhatják ezt a félelmet a gyereknek.
A tudomány tehát azt üzeni: nem létezik „matekagy” vagy „nem matekagy”. Inkább egy komplex rendszer működéséről van szó, ahol a biológia, a pszichológia és a tanulási tapasztalatok egyaránt szerepet játszanak. A jó hír viszont az, hogy a matematikai képességek fejleszthetők. Ha a szorongást sikerül csökkenteni, és az alapokat újraépíteni, sokan meglepve tapasztalják, hogy a „rettegett” matek már nem is olyan ijesztő.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj. Kövess minket a Facebookon is!