Ruszin-Szendi Romulusz újságírót lökött meg, a Tisza Párt elnöke pedig mentegette. Ceglédi Zoltán azonban rávilágított a lényegre: tényleg ide akarunk megérkezni?
A kötcséi lökdösődés után az ellenzéki nyilvánosság nagy része nem felháborodott, hanem vállat vont. Volt, aki viccet csinált belőle, más egyszerűen elbagatellizálta. Pedig a felvételen jól látszik: a Tisza Párt szakpolitikusa nem a válaszadást választotta, hanem a fizikai félrelökést.
Ceglédi Zoltán, politikai elemző, Facebookon tette fel a kérdést, amit sokan megkerülnek. Mi lenne, ha fordítva történne? Ha például Németh Szilárd jelenne meg egy kormányinfón, és elkezdene „kuglizni” az újságírókkal? Akkor is rendben lenne, ha közben mosolyog? Aligha. Akkor már az Európai Parlamentig hallatszana a felháborodás.
Ceglédi arra is rámutatott: a Tisza-szimpatizáns körök azzal védekeznek, hogy „ők nem újságírók, hanem propagandisták”. Csakhogy ez a hozzáállás semmit sem old meg. Ha egy politikus így reagál a kérdésekre, az mindenképpen veszélyes precedens. Mert ki dönti el, ki a „valódi” újságíró és ki nem? Ha egyszer a fizikai félrelökés belefér, hol lesz a határ?
A kettős mérce itt válik nyilvánvalóvá. A Tisza követői most nevetnek, legyintenek, sőt akad, aki még nagyobb lökést is kívánt volna. De ha ugyanezt a Fidesz rendezvényén látjuk, akkor „sajtóellenes politikai terrorról” szólnának a címlapok.
Ezért fontos Ceglédi kérdése: tényleg ez a jövő? Tényleg oda akarunk eljutni, hogy a politikai vitákban a lökdösődés, a fizikai erő legyen a „válasz” a sajtó számára? És ki fogja ezt jobban csinálni? Mert ha egyszer a Fidesz is előveszi ugyanezt a stílust, az ellenzék már nem lesz hiteles tiltakozni ellene.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.
Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!