Trump kezd kijózanodni Putyinból – változhat az amerikai külpolitika iránya.
Sokáig úgy tűnt, hogy Donald Trump az egyetlen nyugati vezető, aki valamiféle különutas kapcsolatot próbál ápolni Vlagyimir Putyinnal. Az ukrajnai háború kezdetén is rendre óvatosan fogalmazott, többször is azt hangoztatta, hogy ha ő lenne hivatalban, ez a háború sosem tört volna ki. Sokan értelmezték ezt úgy, hogy Trump lát esélyt a békére – csak szerinte nem a konfrontáció, hanem a személyes megegyezés vezethet el hozzá.
Most viszont mintha végleg elfogyott volna a türelme. Az elmúlt napok eseményei azt mutatják: Trump kezd belátni valamit, amit sokan már régóta tudnak – hogy Putyinnal nem lehet egyezkedni.
Egy hétfői bejelentésében az amerikai elnök közölte, hogy visszavonja korábbi döntését, amellyel felfüggesztette az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat. Ráadásul újabb, súlyos gazdasági szankciókat helyezett kilátásba, köztük egy egészen extrém javaslatot:
akár 500 százalékos vámot is kivetne az orosz olajra és annak felhasználóira. Ez nemcsak az orosz gazdaságot érintené érzékenyen, hanem azokat az országokat is, amelyek még mindig támaszkodnak az orosz energiahordozókra.
Másnap, egy nyilvános kormányülésen már sokkal személyesebb hangnemben is beszélt Putyinról. Szavaiból világosan kiolvasható volt a frusztráció: „Mindig nagyon kedves, de aztán kiderül, hogy értelmetlen az egész” – mondta. Majd hozzátette: Putyin „csak dobálja a bullshit-et”, vagyis hazugságokat puffogtat, miközben semmilyen valódi előrelépés nem történik.
Nem nehéz összekötni Trump csalódottságát a múlt heti eseményekkel. Csütörtökön még telefonon egyeztetett az orosz elnökkel, de a hívás semmilyen eredményt nem hozott. Nem sokkal ezután Oroszország átfogó légicsapást indított Ukrajna ellen. Ez az időzítés nemcsak véletlennek tűnik: olyan üzenet Moszkva részéről, amely világossá teszi, hogy nem veszi komolyan az amerikai figyelmeztetéseket.
Másnap Trump már Zelenszkijjel, az ukrán elnökkel beszélt. Ez a hívás viszont előremutatónak bizonyult, legalábbis mindkét fél szerint. Trump utána nyilvánosan is kiállt amellett, hogy Ukrajnának szüksége van az amerikai Patriot rakétákra. Egyúttal egyértelműen Putyint hibáztatta azért, hogy nem hajlik a tűzszünetre – ez új fejlemény ahhoz képest, hogy korábban olykor Zelenszkijt is felelősnek nevezte a háború elhúzódásáért.
A Trump–Putyin viszony megváltozását most egy nyilvánosságra került hangfelvétel is alátámasztja. A 2024 című könyv szerzői által publikált felvételen Trump egy zárt körű kampányrendezvényen azt mondja a donoroknak:
elnökként korábban megfenyegette Putyint, hogy ha megtámadja Kijevet, akkor ő „szarrá bombázza Moszkvát”.
Putyin válasza állítólag csak annyi volt: „Nem hiszek önnek.” Trump szerint azonban „tíz százalékban mégis hitt” – és szerinte ez már elég volt ahhoz, hogy az orosz vezető elbizonytalanodjon.
Ugyanezt a fenyegetést Kína kapcsán is előadta Hszi Csin-pingnek. Tajvan ügyében azt mondta neki: ha Peking megtámadja a szigetet, ő kénytelen lesz bombázni. Hszi erre annyit mondott: „Ön meg van őrülve.” Trump válasza szerint: „Lehet, de nincs más választásom.” A mögöttes logika – amit Trump maga is gyakran hangoztat – az úgynevezett „őrült-doktrína”: ha az ellenfél kiszámíthatatlannak tart, akkor jobban tart a következményektől.
Csakhogy a jelenlegi helyzet alapján úgy tűnik: Putyin nem tartott tőle eléggé. Sőt, egyre világosabb, hogy az orosz elnököt nem befolyásolja sem fenyegetés, sem alkudozás. Az orosz politikai elit egy része nyíltan ki is mondja, hogy nem veszik komolyan Trump politikai irányváltásait. Dmitrij Medvegyev például egy nyilatkozatában kijelentette: nem kell foglalkozni Trump „cikkcakkjaival”.
Elemzők úgy látják, hogy Trump korábban még abban reménykedett: sikerülhet egy grandiózus békealkut kötni Putyinnal – ez lehetett az oka annak is, hogy május végén visszalépett bizonyos szankciós tervektől. Mostanra viszont a jelek szerint ez a hit megingott. Júniusban már kifejezetten barátságos hangnemben beszélt a NATO-ról – ami szintén új fejlemény –, és környezetéből kiszivárgott, hogy zavarja, mennyire dominálják a háborús képek az amerikai hírcsatornákat. Egy hozzá közel álló forrás szerint a médiában látható rombolás képei már őt is nyomasztják. Ez egy olyan politikus esetében, aki az imázsára a kelleténél is jobban figyel, komoly hatással lehet a döntéshozatalra.
A CNN elemzői egyelőre óvatosan fogalmaznak: nem tudni biztosan, valódi külpolitikai váltásról van-e szó, vagy csak egy újabb eszközről Trump repertoárjában. Az viszont egyre valószínűbb, hogy ha békét nem is tud kötni, kénytelen lesz elismerni: Putyinnal nem lehet sakkjátszmát játszani – mert az orosz elnök a saját szabályai szerint mozog, és nem hajlandó kompromisszumra senkivel. Sem Trump-pal, sem Zelenszkijjel, sem az egész Nyugattal.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!