„Magyar Péter és a mögötte állók történelmi felelőssége” – címmel tett közzé bejegyzést a Facebookon kedd reggel Gréczy Zsolt.
A DK-nak több szavazója lesz, mint öt éve, több polgármestere, és több önkormányzati képviselője kezdi meg a munkát, mint a mögöttünk hagyott ciklusban. Minden nyomás, és az elmúlt 14 évhez képest is durva támadások ellenére.
A helyzet mégis drámai.
Az a remény, hogy majd egy Fideszből kiábrándult hozza el a változást, most ér a tetőfokára. Az egész arra a hazugságra épül, hogy Gyurcsány Ferencnek is mennie kell, ahhoz, hogy Orbán menjen. Mert majd akkor jön a fideszes, ha nincs Gyurcsány. (Sosem jutunk túl ezen a baromságon?) Jártunk már ebben az utcában. Kezdődött Schiffer LMP-jével, folytatódott Bajnai Együttjével, a Millával (ők is milyen sok embert vittek az utcára…) Vona-Simicska Jobbikjával, Szél és Hadházy olykor Fideszt támogató könyörtelenségével, a 99 Mozgalommal, MZP ámokfutásával. De eddig legalább mindig volt egy kritikai attitűd, egyfajta kontroll az éppen aktuális, de gyorsan megbukó „Remény” felett. Ebben a három hónapban ez is megszűnt.
Pedig aki ellenzéki volt, és nyert bármilyen önkormányzati pozíciót, főpolgármestertől kerületi vezetőn át, városi polgármesterekig, mind úgy nyertek, hogy a Fidesz teleplakátolta az utcákat, hogy az illető jelölt azonos Gyurcsány Ferenccel, az ő embere. Mégis kellett nekik a DK logója a győzelemhez. Ők kérték erre Gyurcsány Ferencet, és megkapták tőlünk a segítséget. A DK nélkül nem nyertek volna. Pedig Magyar Péter végig a Fideszre szavazott.
Magyar történelmi esélye volt, hogy a rá irányuló figyelmet arra használja, hogy meghaladja az elmúlt 14 évet. Hogy ki meri mondani, hogy mindenkivel együtt kell legyőzni Orbánt. Igen, Gyurcsány Ferenccel is. Meg a parlamenti ellenzék pártjaival, akik mind közös listán indultak a DK-val. Ez valóban forradalmian új helyzetet teremtett volna mindenki számára. Első mondata a bocsánatkérés – ez sosem történt meg -, a második, hogy mindenkivel együtt.
De Magyar, és a mögötte állók megint nem értették meg, mi a feladat. Vagy nem is tudták, vagy nem is Orbán buktatása a céljuk.
Gyurcsányozással nem lehet Orbánt váltani. Magyar bejelentése, hogy senkivel nem hajlandó beszélgetni, aki ma a Parlamentben ül, bezárta a reményt. Egyeseket törpéknek nevez, másokat bűnben fogantnak. Ez a Fidesz szövege, nyelvezete. És akik vele sodródnak, ráteszik a remélt változás utolsó (?) esélyét, végig sem gondolják, mihez adják a nevüket, a szavazatukat.
Liberális megmondók épp amellett érvelnek, hogy Magyar felmondhassa az orbáni leckét Brüsszelben, miszerint teljesítette a jogállami elvárásokat, az eddig szétdicsért Cseh Katalin pedig munkanélküli lesz. Hadd gratuláljak!
Magyar Péter épp elfogadhatóvá teszi számukra, hogy Orbán ne legyen elszámoltatható, hogy ne mondjunk rosszat az oroszokra, hogy jár a pénz Mészáros Lőrincnek, hogy Medgyessy nyakába kötelet kell tenni, hogy szűnjenek meg a budapesti kerületek, hogy durva megjegyzést teszünk a politikai rivális külsejére, hogy rendőrt hívunk rájuk, vagy leszedetjük a transzparensüket, és hosszan sorolható.
Hogyan szavazhatna erre a világra magára valamit adó, az önmaga, vagy pártja értékeire büszke baloldali és liberális ember? Egy mosolytalan, keserű, bosszúéhes valakire, aki csak önmagában hisz, aki szerint itt alapvetően jó irányba mennek a dolgok, és Novák Katalin jó elnök volt, de szava sincs Sulyok Tamás bűncselekményéről.
Tényleg arra akarják valakik építeni az új Magyar Köztársaságot, hogy hátha Kocsis Máté vagy Navracsics Tibor elárulja Orbánt? Mert Magyar meggyőzi őket? És ha bármelyikük elárulja, akkor rájuk építve kellene létrehoznunk az új rendszerváltást? Minden bűn meg van bocsátva, ahogy Magyar Péternek is a túlárazott szerződések bűncselekménye?
Ezekre nem válasz, hogy „de legalább megmozdult valami”, az „ellenzéknek 14 éve volt” és a többi mantra. Lehet, hogy megmozdult valami, de liberális közírók csápolnak, vagy fordítják el a fejüket Wass Albert-idézetek hallatán, vagy arra, hogy nem mondok rosszat az oroszokra? Ez lenne a jövő? Orbán bűneit mentegetve jönne el az új Magyarország? A Köztársaság? Biztos, hogy az lenne itt az erkölcsi lángoszlop, aki lehallgatja a feleségét, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a feleségéről?
Nem lehetséges, hogy Magyar éppen összezárja a Fideszt? Vagy épp koalíciós pártot, partnert gyárt az esetleg gyengülő Orbánnak? Nehéz lesz erre nemet mondani egy tiszapárti hívőnek, hiszen előre megmondta, hogy Orbánnak igaza van, amikor brüsszelezik.
Biankó csekket kér egy ember önmagára. Az illetőt nem ismeri senki. Az embereit pedig végképp nem. Ami kiderül róla, vagy amit mond, hívei nagy része szerint is rémisztő, de jön a felmentés, hogy „de legalább megmozdult valami…” És ha embere az EP-ben is Orbán szövegeit tolja majd? És mi lesz a fővárosi közgyűlésben? Ha a DK-val szavaz az embere, akkor gyurcsányista lesz? Tehát hazudott? Vagy a Fidesszel szavaz, és akkor megbénítja a város működését, mert persze, hogy fideszes? Erre nem válasz, hogy „de legalább megmozdult valami…” és „majd ügyek mentén…” Ezekre most kellene tudnia az országnak, hogy mi a felelet.
Még szerencse, hogy mindazoknak, akiknek fontos az Orbán elleni valódi, semmilyen engedményt nem tevő küzdelem, azoknak itt van a DK, az MSZP-vel és a Párbeszéd-Zöldekkel összerakott, Orbánon kívüli alternatíva. Hiába jön a viháncolós kommentfej, innen senki nem fogja mondani, hogy Orbán legyen az Európa Tanács elnöke… Innen azt hallja, hogy Orbánnak börtönben a helye. Ezt mondja egy igazi ellenzéki. Elég nagy különbség.
Én csak erre tudok szavazni. Meg az is, akinek baloldalon van a szíve. Meg az is, aki tényleg hisz egy fideszmentes rendszerváltozásban. Sürgetem én is, történjen meg holnap. De arra szavazni, aki 14 évig kötésig járt a bűnben, és minden szavazatával azt támogatta, és jól is élt belőle? Kizárt. Hogyan bízhatnék valakiben, aki olyan rendszerváltást ígér, hogy ehhez Kövér László vagy Rétvári Bence átállása kell? Ami sosem fog megtörténni.
A DK-t pedig nem lehet megtörni. Ennél ez sokkal erősebb közösség. Az ellenzék vezető ereje volt, és az is marad. A mostani, a sokadik álremény bukása után is. Mert a rendszerváltáshoz erős alapok kellenek, a munka nem kispórolható azzal, hogy valaki piros-fehér-zöld sálat tesz a nyakába, és gyere velem. Azt kellett volna mondani, hogy mind együtt, és nem azt, hogy én egyedül. Orbán helyett kis Orbán.
De már mindegy. Megyünk előre. Hajrá Demokratikus Koalíció!”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!