Magyarországon már megtörtént a kormányváltás, de egy szimbolikus kérdés továbbra is nyitva maradt. Visszakapja-e az ország a Magyar Köztársaság nevet? Az új kabinet több alkotmányos változtatásba kezdett, ám a hivatalos országnév visszaállítása eddig nem kapott hangsúlyt. Pedig a kérdés a demokratikus hagyományokhoz való viszonyról is szól.
1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Az elnevezés összekapcsolódott a rendszerváltással, a szabad választásokkal és a demokratikus intézmények megszületésével. 2012. január 1-jén az új Alaptörvény hatálybalépésével az ország hivatalos neve Magyarország lett. Az államforma azonban nem változott: az Alaptörvény ma is kimondja, hogy Magyarország köztársaság.
A név mégsem közömbös. A Magyar Köztársaság kifejezés sokak számára a polgárok egyenlőségét és a hatalom korlátozhatóságát idézi fel. Visszaállítása ezért a rendszerváltás demokratikus ígéreteivel való tudatos kapcsolatfelvételt jelképezhetné. Egy ilyen gesztus azoknak is szólhatna, akik a politikai fordulattól az intézmények működésének megváltozását várják.
Az állam nevének megválasztása a rendszerváltáskor nem véletlen döntés volt. Akkor a többpártrendszerhez és a polgári szabadságjogokhoz kapcsolódó új korszakot jelezte. Ma ugyanez a szó ismét közös mércét kínálhatna. A köztársaság mindenkié, függetlenül attól, melyik pártra szavazott. Az ország vezetőinek ezt a gondolatot a politikai ellenfeleikhez való viszonyukban is bizonyítaniuk kellene.
A Magyar Péter vezette kormány már hozzányúlt az Alaptörvényhez. Júliusban a parlament egy új alkotmány előkészítésének szándékát is rögzítette. A hivatalos országnév kérdése ebben a folyamatban is megvitatható. Alkotmányozáskor ugyanis nemcsak az állami intézmények szabályait, hanem a közös politikai értékeket is meghatározzák.
A jogállam minősége persze nem az ország nevén múlik. A független bíróságok, a kiszámítható szabályok és a hatalom ellenőrizhetősége kézzelfogható biztosítékokat igényelnek. Az intézményi határokról már az új kormány idején is vita alakult ki. A névvisszaállítás akkor kaphatna valódi tartalmat, ha a köztársasági elvek a mindennapi döntésekben is érvényesülnének.
Az átnevezés adminisztratív költségekkel járna, és társadalmi egyeztetést is igényelne. Ugyanakkor éppen egy nyilvános vita mutathatná meg, mit jelent ma az embereknek a köztársaság. A névváltoztatás nem egyik párt múltjának eltörlését jelentené. A kérdés sokkal egyszerűbb: milyen önképet szeretne megjeleníteni az állam a hivatalos nevében? A társadalmi vita nem igényelne előre eldöntött választ. A kérdés ott van az új alkotmány előkészítői előtt. Érdemes róla beszélni még azelőtt, hogy a legfontosabb döntések megszületnének.
