A tervezett vagyonadó az egymilliárd forint feletti vagyonrészt terhelné évi egy százalékkal. A vagyonkezelői szakma egyes képviselői ezt igazságtalannak tartják, mások inkább a bevezetés módját kifogásolják. A vita legfontosabb kérdése azonban nem az, hogy kellemes-e adót fizetni, hanem az, kinek mekkora részt indokolt vállalnia a közös terhekből.
A Portfolio Future of Finance konferenciájáról szóló szeptember 23-i beszámolóban több vagyonkezelési szakember bírálta a vagyonadó tervét. Bálint Attila, a Raiffeisen Private Banking ügyvezető igazgatója szerint a tisztességes, piaci tevékenységgel felhalmozott vagyon tulajdonosának szempontjából igazságtalan az új teher.
Az érvelés egyik része helyes: nem minden jelentős vagyon származik politikai kapcsolatokból, és nem lehet minden gazdag embert a NER-rel azonosítani.
Ebből azonban nem következik, hogy a tisztességesen megszerzett vagyon megadóztatása önmagában igazságtalan lenne. A munkabért is megadóztatják, pedig a tisztességes munka sem bűncselekmény.
Nem az egész vagyon egy százalékáról beszélünk
A Portfolio által ismertetett elképzelés az egymilliárd forint feletti vagyonrészre vetne ki évi egyszázalékos terhet. Ebből a kormány a beszámoló szerint 300–600 milliárd forintos bevételt vár.
Az ismertetett küszöbbel és kulccsal, további kedvezmények vagy korrekciók nélkül számolva:
| Feltételezett, adózásnál figyelembe vett vagyon | Egymilliárd feletti rész | Szemléltető éves adó |
|---|---|---|
| 1,2 milliárd forint | 200 millió forint | 2 millió forint |
| 2 milliárd forint | 1 milliárd forint | 10 millió forint |
| 5 milliárd forint | 4 milliárd forint | 40 millió forint |
Ezek nem végleges adókötelezettségek, hanem az ismertetett tervből következő példaszámítások. A tényleges összeget az adóalap meghatározása, az értékelési szabályok, az esetleges mentességek és más részletek befolyásolhatják.
Az egymilliárdos küszöb tehát lényeges. Nem mindegy, hogy valaki általában „a megtakarítások megadóztatásáról” beszél, vagy világossá teszi, milyen vagyonszint felett kezdődne a fizetési kötelezettség.
A vagyon nem mindig pénz a bankszámlán
A szakmai kifogások között vannak olyanok, amelyeket érdemes komolyan venni.
Kállay András, az Apelso Trust partnere szerint az ügyfelek jelentős része elfogadja, hogy most hozzá kell járulnia a közös kiadásokhoz. Inkább az egyeztetés hiánya és a bevezetés sebessége okoz számukra gondot.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy vagyonok jelentős része céges részesedésben és ingatlanban áll. Ezek nem azonosak az azonnal elkölthető pénzzel. A tartós befektetési számlák feltörését is szeretnék elkerülni az érintettek.
Ez valódi szabályozási kérdés. Hogyan értékelnek egy nem tőzsdei céget? Mennyi idő jut a felkészülésre? Milyen fizetési szabályok mellett kerülhető el egy működő vállalkozás indokolatlan megterhelése?
Ezekre jó válaszokat kell adni. De a fizetés módjáról szóló vita nem ugyanaz, mint annak kijelentése, hogy a nagy vagyonhoz eleve nem szabad hozzányúlni.
A vagyonadó nem helyettesíti az elszámoltatást
A vagyonszerzés eredetét és a közteherviselést külön kell kezelni.
Ha egy vagyon jogellenes cselekményből származik, annak feltárását nem helyettesítheti egy éves adóbefizetés. A tisztességesen szerzett vagyon esetében viszont az a kérdés, milyen adóztatás arányos, működőképes és társadalmilag indokolható.
A nagy vagyonok nagyobb közteherviselését sürgető politikai álláspontról az Ellenszél korábban Dobrev Klára megszólalása kapcsán is beszámolt. A mostani szakmai vita azt mutatja, hogy még a vagyonkezelők között sincs egységes elutasítás.
A kormány feladata világos és kiszámítható szabályokat alkotni, majd elszámolni a beszedett pénz felhasználásával. A tehetősek képviselőitől pedig joggal várható el, hogy a közteherviselést ne csak akkor tekintsék természetesnek, amikor mások fizetnek.
