David Qvalbein 1997-ben született Nyíregyházán, Vadászi Dávid néven. Gyermekként Norvégiába fogadták örökbe, vér szerinti édesanyját pedig most Magyarországon kezdte keresni.
A 29 éves férfi egy nyilvános magyar Facebook-csoportban kért segítséget. Bejegyzéséhez egy 1997-es nyíregyházi zárójelentés képét is mellékelte.
David nem beszél magyarul, ezért fordítóprogram segítségével írta meg felhívását.
„Sziasztok! Azért írok nektek, mert a vér szerinti anyámat keresem. Remélem, hogy valaki közületek ismerheti őt, vagy tud nekem segíteni.
Norvégiába fogadtak örökbe egy Nyíregyháza környéki árvaházból. Az örökbefogadási papírjaimban az áll, hogy a vér szerinti anyám körülbelül 19 éves volt, amikor 1997-ben megszülettem, és a dokumentumok alapján valószínűleg erről a környékről származott.
A születési nevem Vadászi Dávid volt, mivel a szüleim nem voltak házasok.
Mivel én magam nem beszélek magyarul, egy fordítóprogramot használok a kommunikációhoz, ezért elnézést kérek az esetleges hibákért.
Üdvözlettel egy 29 éves férfi, aki bízik benne, hogy választ kaphat a származásával kapcsolatban.”
A bejegyzést sokan megosztották, és David története rövid idő alatt rengeteg emberhez eljutott. Az Ellenszél is megkereste őt, hogy egy nyilvános cikkel segítsünk a keresésben. A keresést segítő cikkre azonban már nem volt szükség: megérkezett a jó hír. David megtalálta a vér szerinti édesanyját. A közösség ereje segített neki ebben, az édesanyja nem volt tagja a csoportnak.
A fiatalember ezután frissítette a Facebook-bejegyzését. Ebben azoknak mondott köszönetet, akik megosztással vagy más módon segítették.
„Kedves mindenki! Segítettetek megtalálni a biológiai anyámat és az egyéves kisfiam nagymamáját! El sem tudjátok képzelni, mennyit jelent ez nekünk!
Egy napon a fiam meg fogja nekem köszönni, hogy kitartottam, nem adtam fel, és végül elértem magának a városnak és a közeli városoknak a lakóit.
Úgy értesültem, hogy nagyon boldog volt, amikor felvettem vele a kapcsolatot.
Nem beszélem a nyelveteket, ami most egy kicsit megnehezíti a dolgomat, de minden időmet arra fogom fordítani, hogy megtanuljam!
Még nem tudom, mennyire lesz könnyű vagy nehéz fenntartani a kapcsolatot, mivel ez az egész még annyira új nekem, de ti igazi angyalok voltatok számomra. Szívből köszönöm nektek!”
David története ezzel egészen más irányt vett, mint néhány nappal korábban még remélhette. Már nem azt keresi, ki tud valamit az édesanyjáról. Most annak lehetőségét kapta meg, hogy megismerhessék egymást.
Az Ellenszél megkérdezte tőle, mit üzenne azoknak, akik hasonló helyzetben keresik vér szerinti családjukat. David hosszabban válaszolt:
„Megértem, hogy vannak nehéz időszakok az életben, amikor nehéz választ találni a kérdéseinkre. Sokan mondják majd, hogy ne keresd a vér szerinti családtagjaidat, mert lehet, hogy sötét titkokra bukkansz. De sosem tudhatod biztosan, amíg meg sem próbáltad megkeresni őket. És teljesen mindegy, mi lesz a válasz: sokkal jobb tudni az igazságot, mint bizonytalanságban élni. Így legalább elmondhatod, hogy mindent megtettél, ami tőled telt.
Nekem az segített, hogy írtam a szülőhelyem környékbeli, helyi Facebook-csoportjaiba. Ha közzéteszel egy posztot egy ilyen helyi közösségi oldalon, akár emberek ezrei is láthatják. Vannak jó emberek a világon, akik tényleg önzetlenül segíteni akarnak. Azért légy óvatos, mert nem mindenki az, akinek kiadja magát. Bízz magadban!
A világ minden szerencséjét kívánom neked. És ne feledd: ha valóban megpróbáltad, bármi is legyen az eredmény, büszke lehetsz magadra.”
David történetében végül éppen azok a helyi közösségek hozták el a fordulatot, amelyekhez segítségért fordult. A megosztások eljutottak azokhoz az emberekhez, akik közelebb vihették a válaszhoz.
Néhány nappal ezelőtt még a vér szerinti édesanyját kereste Magyarországon. Most már azt írhatta követőinek: megtalálták egymást.
