Kanada válaszvámokat vezet be Donald Trump újabb kereskedelmi támadása után. Mark Carney miniszterelnök hazarendelte a Washingtonban tárgyaló kanadai küldöttséget, és bejelentette: Ottawa dollárért dollárral válaszol az Egyesült Államok 50 százalékos vámjaira. Kanada nem fogadott el egy számára előnytelen megállapodást csak azért, mert Trump ultimátumot adott.
Összeomlottak az Egyesült Államok és Kanada több mint egy éve tartó kereskedelmi tárgyalásai. Mark Carney kanadai miniszterelnök péntek este közölte, hogy felfüggeszti az egyeztetéseket, és utasította a tárgyalódelegációt, hogy térjen vissza Ottawába.
A döntés után életbe léptek a Trump-adminisztráció új, 50 százalékos vámjai, amelyek mintegy 28 milliárd kanadai dollár értékű árut érintenek. A büntetőintézkedések többek között egyes kanadai acéltermékeket, alkoholos italokat, cementet, tejtermékeket és sportfelszereléseket sújthatnak.
Carney a kanadai kormány hivatalos oldalán megjelent közleményében azt írta: az Egyesült Államok az utolsó pillanatban olyan változtatásokat tett a megállapodás feltételeiben, amelyek igazságtalanok és gazdaságilag elfogadhatatlanok voltak. Ezek szerinte azt is kétségessé tették, hogy Washington később betartaná-e az egyezséget.
A kanadai kormányfő egyértelműen fogalmazott:
Kanada célja soha nem az volt, hogy bármilyen áron vagy bármilyen határidőre megállapodást kössön.
Trump ultimátuma helyett Kanada a saját érdekeit választotta
Az amerikai kormány másként mutatja be a történteket. Jamieson Greer amerikai kereskedelmi képviselő azt állította, hogy Kanada hátrált ki a korábban kialakított kompromisszumból, és új követelésekkel borította fel a megállapodást.
A két fél egymásnak ellentmondó magyarázata alapján egyelőre nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, pontosan mely feltételek változtak meg az utolsó órákban. Egy dolog azonban biztos: Kanada nem volt hajlandó aláírni egy olyan egyezséget, amelyet saját gazdasági és szuverenitási érdekeivel ellentétesnek ítélt.
Trump tárgyalási módszere hosszú ideje ugyanarra a mintára épül. Először rendkívül magas vámokkal fenyegeti meg a partnereit, majd a határidő lejárta előtt felajánlja azok részleges csökkentését, ha cserébe politikai vagy gazdasági engedményeket kap.
Ez azonban nem egyenrangú kereskedelmi tárgyalás, hanem a világ legnagyobb gazdaságának erőfölényére épülő nyomásgyakorlás.
Kanada ráadásul nem ellensége, hanem évtizedeken át az Egyesült Államok egyik legszorosabb szövetségese volt. A két ország gazdasága és ipari termelése szorosan összekapcsolódik, közös védelmi rendszereket működtetnek, kanadai katonák pedig amerikai katonákkal együtt harcoltak Afganisztánban.
Az Ellenszél korábban részletesen bemutatta, hogyan fajult odáig a konfliktus, hogy Trump már Kanada szuverenitásával kapcsolatban is fenyegető kijelentéseket tett.
Kanada dollárért dollárral válaszol
Carney bejelentése szerint Kanada az amerikai vámokkal azonos értékű válaszintézkedéseket vezet be. A célzott termékek pontos listáját a következő napokban hozzák nyilvánosságra, a kanadai vámok pedig a Labour Day utáni kedden, szeptember 8-án léphetnek életbe.
Ontario konzervatív miniszterelnöke, Doug Ford is teljes támogatásáról biztosította Carney-t. Szerinte minden lehetséges eszközt mérlegelni kell, és Kanadának „vámért vám, dollárért dollár” alapon kell válaszolnia.
A válaszlépés nem lesz fájdalommentes. A vámokat végső soron az importáló vállalatok fizetik meg, amelyek a többletköltséget részben vagy egészben átháríthatják a vásárlókra. Így az amerikai termékek Kanadában, a kanadai áruk pedig az Egyesült Államokban drágulhatnak.
A gazdasági erőviszonyok sem egyenlők. Az Egyesült Államok gazdasága nagyjából tízszer akkora, mint Kanadáé, miközben a kanadai áruexport csaknem háromnegyede az amerikai piacra kerül. Ottawa ezért egy elhúzódó vámháborúban aránytalanul nagy veszteségeket szenvedhet.
Kanada támogatása tehát nem jelenti annak elhallgatását, hogy a válaszvámoknak ára lesz. A valódi kérdés az, hogy egy demokratikus ország köteles-e elfogadni egy erősebb szomszéd egyoldalú követeléseit csak azért, hogy rövid távon elkerülje a gazdasági károkat.
Erre a kanadai kormány válasza most egyértelmű nem volt.
Trump az amerikai családokkal is megfizettetheti a vámháborút
Az amerikai vámokat amerikai importőrök fizetik, és ezek a költségek idővel megjelenhetnek a fogyasztói árakban. Kanada az Egyesült Államok egyik legfontosabb energia-, fa-, fém- és mezőgazdasági beszállítója, ezért a kereskedelmi akadályok nemcsak a kanadai vállalatokat büntetik.
A magasabb importköltségek az amerikai építkezések, gyárak és üzletek kiadásait is növelhetik. Trump így politikai győzelemként mutathatja be a büntetővámokat, miközben azok számlájának egy részét az amerikai családok és vállalkozások fizethetik meg.
A mostani konfliktus különösen visszás annak fényében, hogy az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó jelenlegi szabadkereskedelmi megállapodását Trump első elnöksége alatt kötötték meg. Az amerikai elnök akkor történelmi sikerként ünnepelte az egyezményt, most viszont saját megállapodásának szellemével is szembefordult.
Kanada kimondta: Amerika megváltozott
Carney szerint Kanada már nem számíthat arra, hogy az Egyesült Államokkal fennálló régi kapcsolat helyreáll. Az ország ezért új kereskedelmi partnereket keres, belföldi beruházásokat indít, és csökkenteni próbálja az amerikai piactól való függőségét.
Ez összhangban áll a miniszterelnök korábbi figyelmeztetésével, amely szerint a közepes méretű államoknak össze kell fogniuk, ha nem akarják, hogy a nagyhatalmak gazdasági kényszerítéssel diktálják a jövőjüket. Kanada már januárban kimondta, hogy a korábbi nemzetközi rend véget ért.
Trump arra számíthatott, hogy az 50 százalékos vám fenyegetése meghátrálásra kényszeríti Ottawát. Ehelyett Kanada felállt a tárgyalóasztaltól.
A döntés gazdasági kockázatot jelent, de egy szuverén ország számára léteznek olyan követelések, amelyeket nem lehet elfogadni. Ebben a konfliktusban Kanada nem a vámháborút választotta: azt választotta, hogy nem engedi át saját jövőjének meghatározását Donald Trumpnak.
