Juszt László szerint a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ügyének rendezése nem tartozik a legbonyolultabb örökölt problémák közé. A publicista bejegyzésében azt kérdezi, miért vár még mindig az Iványi Gábor vezette közösség jogainak teljes helyreállítása.
Juszt hangsúlyozta, hogy nem elégedetlen a Péter Magyar vezette kormány munkájával. Szerinte azonban vannak ügyek, ahol az új kabinet gyorsabban is léphetne. Ezek közé sorolta a MET történetét, amely 2012-ben nem kapott bevett egyházi státuszt. Juszt szerint az akkori döntés mögött Orbán Viktor Iványi Gáborral szembeni személyes ellenszenve is szerepet játszott.
Az Alkotmánybíróság 2013-ban több vitatott rendelkezést 2012. január 1-jére visszamenőleg megsemmisített. A testület azt is rögzítette, hogy az érintett közösségek egyházi jogállásukat nem veszítették el. A MET ennek ellenére máig nem kapta vissza a „bevett egyház” státuszt. A közösség évek óta küzd az ehhez kapcsolódó jogokért, támogatásokért és intézményeinek biztonságos működéséért.
Az Ellenszél korábban bemutatta, milyen támogatási viták nehezítették Iványi Gábor intézményeinek működését. Iskolák, szociális intézmények és hajléktalanokat ellátó szolgáltatások kerültek nehéz helyzetbe. Egy másik cikkünkben Juszt már szembeállította a MET helyzetét egy Orbán-kori egyházi beruházással. A közösség eközben továbbra is hajléktalanokat, rászoruló családokat, gyermekeket és időseket segít.
2026 júliusában a kormány képviselői találkoztak Iványi Gáborral. A kabinet később azt közölte, hogy a státusz megváltoztatása a Törvényszék hatáskörébe tartozik. Juszt most arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntése szerinte világos kiindulópontot ad. Úgy látja, a jogállami működés azt kívánná, hogy az állam végre rendezze a hosszú ideje húzódó helyzetet.
A publicista ezért egyszerű kérdést intézett a kormányhoz. Ha a jogsérelem ismert, a döntés pedig kötelező, mi indokolja a további várakozást? Szerinte ez nem bosszú, hanem egy korábbi jogsértés következményeinek rendezése lenne. Juszt bejegyzésének végén mindezt egyetlen mondatba sűrítette: „Nem lenne itt az ideje?”
