Magyarországon a család nem tilthatja meg automatikusan a szervdonációt, ha egy nagykorú elhunyt életében nem tiltakozott. A hazai rendszer ugyanis a feltételezett beleegyezés elvét követi.
Ez azt jelenti, hogy külön donorkártyára vagy előzetes beleegyező nyilatkozatra nincs szükség. A döntő kérdés az, tett-e az érintett életében érvényes tiltakozó nyilatkozatot. Ha nem tett, megfelelő orvosi feltételek mellett sor kerülhet szerv- vagy szöveteltávolításra.
Az Országos Vérellátó Szolgálat szerint a hozzátartozókat ilyen helyzetben tájékoztatni kell. A család azonban nem az elhunyt helyett dönt a donációról. Az orvosok elsősorban azt próbálják tisztázni, ismert-e az elhunyt korábbi akarata.
Ha a család birtokában van érvényes tiltakozó nyilatkozat, azt természetesen figyelembe kell venni. Ennek hiányában azonban a hozzátartozó személyes ellenkezése önmagában nem jelent jogi vétót.
Fontos különbség van a nagykorú és a kiskorú elhunytak között. Kiskorú esetében, tiltakozó nyilatkozat hiányában, a törvényes képviselő írásos hozzájárulása szükséges.
Szervkivétel nem történhet pusztán azért, mert valaki súlyos balesetet szenvedett. Az egészségügyi törvény szerint az agyhalált háromtagú orvosi bizottságnak kell egyhangúan megállapítania. A bizottság tagjai nem vehetnek részt a szervkivételben vagy a recipiens kezelésében.
Az agyhalál az agy és az agytörzs működésének teljes, visszafordíthatatlan megszűnését jelenti. Ez nem azonos a kómával, és orvosilag az egyén halálát jelenti.
Aki halála után donor szeretne lenni, annak Magyarországon nem kell külön regisztrálnia. Érdemes azonban erről még életében beszélnie a családjával. Ez csökkentheti a bizonytalanságot egy rendkívül nehéz helyzetben.
Az Ellenszél korábban a szervátültetés összetettségéről és a hozzá kapcsolódó dezinformációkról is írt. A transzplantáció szigorúan szabályozott és időérzékeny folyamat.
A témának nemzetközi oldala is van. Korábban Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin szervátültetésről szóló beszélgetéséről is beszámoltunk.